Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - Horváth Lajos: Az "őrködő bizottság": a főrendiház szünetelésének korszaka, 1918–1926 / 44–48. o.

február 6-án írásban válaszolt a tervezetre Wlassics elnök. „Ebben az igazságügy-miniszter úrhoz intézett válasziratomban, melyet másolatban a miniszterelnök úrnak is.megküldtem, mindenekelőtt a kormány figyelmét arra irányoztam, hogy mi, a főrendiház tagjai; ahhoz a felfogáshoz, mely eddig minden nyilatkozatunkban a leghatározottabban kifejezésre jutott, hogy a jogfolytonosság valódi követelményének az felelne meg, ha a főrendiházi reformot nem a nemzetgyűlés, de az országgyűlés teljesítené, most is élénken ragaszkodunk. Emlékébe idéztem a miniszter úrnak, hogy ezt a mi elvi alkotmányjogi álláspontunkat bővebben fejtettük ki az irathoz mellékelt 1920. évi márczius hó 4-iki memorandumunkban." Bethlen István miniszterelnök azonban — úgy látszik — nem értett egyet a főrendiház reformjának az országgyűlés általi meghozatalával, mert 1925. március 6-áh már benyújtotta a nemzetgyűlés elé a felsőház megalakításáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat benyújtása előtt a főrendiház tagjainak nem állt módjában a törvénytervezetet megismerni, illetve megtárgyalni. "Wlassics Gyula, az „őrködő bizottság" elnöke 1925. március 21-én tartotta meg a főrendiház értekezletét, melynek jegyzőkönyvét ismerjük.

6 Ezen az értekezleten Berzeviczy Albert felszólalásában kifogásolta is: „A most szőnyegen levő javaslattal nem foglalkozhattunk előbb, mert csak pár nap óta van kinyomtatva. Mi tehát nem késtünk el, hanem a t. kormány és az egységes párt. siette el a dolgot, amikor egy törvényjavaslatot, melyet még senki.sem ismert, zárt ajtók mögött, úgyszólván titkosan, bizalmasan letárgyalt és erre nézve, állást foglalt. Ez azonban nem foszt meg bennünket attól a kötelességtől, hogy a kérdéshez hozzászóljunk." Az 1925. március 21-én megtartott főrendiházi értekezlet az egész addig eltelt időszakot a „főrendiház szünetelésének" tartotta és nevezte. Gaal Jenő főrendiházi tag hozzászólásában visszautalt az 1918. november 16-i utolsó főrendiházi ülésre, melynek „berekesztése" lehetővé tette a jogfolytonosságot. „Az elnöklő Wlassics báró őexcellenciája történeti tényt iktatott a maga neve mellé, amikor álmagyar főrendiház elnapolása alkalmával egyszerűen megszüntette annak tanácskozásait, ö ezzel a jogfolytonosságnak olyan nagy szolgálatot tett, hogy ezt bátor vagyok történeti ténynek kijelenteni és indítványozom, hogy mondjuk ki, hogy Öexcellenciájának ebben a tekintetben soha meg nem hálálható érdemei vannak." A délután 1 óra 35 perckor végződő ülés elhatározta, hogy az 1925. március 21-i értekezlet jegyzőkönyvét, mely magában foglalja gr. Zichy Aladár „nyilatkozat" tervezetét, az elnök vezetése alatt álló küldöttség által illetékes helyekre eljuttatja. Ez nyilván meg is történt. A -második nemzetgyűlés végre 1926. november 11-én fogadta el a főrendiház helyébe lépő felsőházról szóló 1926: XXII. tc-t. A miniszterelnök 1927. január 17-én átiratban értesítette á felsőház korelnökét, Berczelly Jenőt, hogy a kormányzó az 1927. január 25-re egybehívott országgyűlést, annak mindkét kamaráját január 29-én, szombaton déli 12 órakor fogja az országház kupolacsarnokában ünnepélyesen megnyitni. Az országgyűlés felsőházának 1. ülésére 1927. január 28-án, pénteken került sor, melyen Berczelly Jenő korelnök ismertette a másnap ünnepélyesen megnyíló országgyűlés szertartásrendjét.

7 Az összeülő felsőház elnökéül választotta Wlassics Gyulát, aki 1935-ig viselte ezt a tisztséget. Ekkor már 83 éves volt, visszavonult a politikai élettől, 1937-ben hunyt el. A felsőház 1927. január 28-i 1. ülésének megnyitása percében véget ért a főrendiház „szünetelésének" a korszaka, mely 1918. november 16. óta tartott. A két időpont között eltelt több mint nyolc év alatt a „de jure" létező főrendiház „de facto" működését az „őrködő bizottság" munkája jelentette. 47