Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar II. világháború utáni első értekezletének jegyzőkönyve: 1945. május 24. / 69–96. o.

A püspöki kar az indítványt elfogadja és felkéri a kalocsai érseket a lépés megtételére. 2.* A kalocsai érsek jelenti, hogy a székesfehérvári és veszprémi püspök urakkal való megbeszélés után április 30-án Mindszenty püspök úrral személyesen adták át a miniszterelnöknek a püspöki kar tiltakozását a letartóztatott papokkal való bánásmód ellen és kérték őt és a belügyminisztert,

31 hogy vessenek véget a papságellenes uszításnak, a papokat az internálási rendeletnek és a múltbeli gyakorlatnak megfelelően helyezzék el kolostorokban és tegyék lehetővé számukra a misézést. Ugyanezt a tiltakozást és kérést átadta a belügyminiszternek is. 3. Súlyos sérelme a katolikus magyarságnak, hogy mind ez ideig nem 'kapott engedélyt egy kat. napilap kiadására. Erre vonatkozó panaszukat és kérésüket is személyesen adták át Mindszenty püspök úrral a miniszterelnöknek, majd felkeresték Balogh miniszterelnökségi államtitkárt is, akitől a lapengedélyezések függnek és aki kat. pap létére eddig nem talált módot a kat. lap engedélyezésére.

32 Az oroszokkal takaródzik: valamiféle ellenszolgáltatást emleget és a papírhiányra hivatkozik. Az előbbi, tekintve népünk hangulatát, roppant kényes, az utóbbira csak annyit mondhatunk, hogy nem kérünk többet, mint amennyit az egyre szaporodó többi lapok élveznek: addig engedélyezzék a lapot, ameddig a több lap számára is lesz papiros. 4. A továbbiakban szükségesnek tartottuk felhívni a miniszterelnök és belügyminiszter figyelmét a Németországba deportáltakra, az utódállamok által megszállt területek magyarságának helyzetére és az orosz katonai fogolytáborokban uralkodó állapotokra. A beadvány szövege: „Mint ő eminentiája a Bíboros Hercegprímás halálával a prímási teendőket ellátó főpásztora az országnak, fel kell hívnom Miniszterelnök Űr figyelmét a Németországba deportáltak súlyos kérdésére. Nagy része azoknak katona, kiket úgy vezényeltek ki az országból, másik része Németországba menekült, teljesen tönkrement magyar. Mindkét kategóriának jelentős csoportja a múlt rendszer áldozata. Gondolok itt elsősorban a több százezer leventére, akiket egyes vármegyékben 14 éves kortól kényszerítettek katonai alakulatba s mikor visszaszöktek, fegyveres nyilasokkal összefogdosták s deportálták őket Németországba katonai kiképzésre. A polgári lakosságot is sok helyen a közigazgatás emberei valósággal terrorizálták a menekülésre, mesterségesen teremtve pánikot a megyében. Gondoskodjék a kormány ezek rendszeres hazaszállításáról, hogy ne vagonok tetején, vasúti ütközőkön kerüljenek vissza az országba ezek a szerencsétlen áldozatai a múlt rendszer lelkiismeretlenségének. Igazoltatásuk után ezek maradjanak itthon az országban s ne fokozzák ezek is újabb deportálás révén a nemzet borzalmas vérveszteségét. A fegyverszüneti megegyezésben s a repülőgépekről ledobott röpcédulákon, melyek fegyverletételre szólították fel katonáinkat, nincs szó deportálásról. Szerezzen ennek érvényt a kormány, hogy magyar katonát ne deportálhassanak az ország területéről. Ugyanez vonatkozik az utódállamok által megszállt terület magyarságára is. A menekülők előadása szerint az ottani magyarságot halmozatosan érik a szörnyű atrocitások és deportálások. Felhívom a Miniszterelnök Úr figyelmét erre és nagyon kérem tegye szóvá ezeket a Külügyminisztérium révén megfelelő formában, ne alkalmazzák a Szövetségesek az embertelen német kitelepítési és áttelepítési gondolatot.

33 * A 2—44. sorszámok jelentik a további napirendi pontokat. 78