Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar II. világháború utáni első értekezletének jegyzőkönyve: 1945. május 24. / 69–96. o.

20-szorosa, tehát egy kg. szalonna ára. Híveinkhez forduljunk? Most amikor ők maguk is ki vannak fosztva? A pp. kar már régebben leszögezte, hogy nem ellensége egy egészségesebb birtokmegosztásnak, sőt az egyházi nagybirtok felosztásának sem,

16 ha intézményeink fenntartásáról másképp gondoskodnak, azonban amit a földosztó rendelet a birtokmegosztás terén produkált, az semmi más, mint egy nagy káosz. Egy valamennyire komoly földosztásnak elemi feltétele, hogy tudjam, hogy mit oszthatok fel és hány részre kell felosztanom. Ezt nemcsak országos viszonylatban nem tették meg, hanem helyi viszonylatban sem. A rendelet az igénylések bejelentésére sem állapított meg határidőt. Így történt azután, hogy az egyik napon eszközölt földosztást két nap múlva meg kellett változtatni, mert újabb igénylők jelentkeztek. Hogy ez mit jelent a termelés szempontjából, azt nem kell magyarázni. A tervszerűtlenség máskép

17 következménye, hogy amíg az egyik községben 8—9 hold jutott egy-egy igénylőre, addig máshol csak 2—3. Szakértői felmérés nélkül a föld feldarabolása csak úgy gondolomformán történt. Az egyik gazdaságban pl. egy 37 holdas táblából 50 holdat osztottak ki. Hogy ilyen felosztás után a telekkönyv mikor jön rendbe, azt csak a jó Isten tudja, egy emberöltőn belül biztosan nem. Közben a világ tovább forog; minden birtokcsere csak újabb zavarokat okoz. A káosz tehát teljes, éppen akkor, amikor az országnak jóformán a föld egyetlen jövedelmi forrása.

18 Arra sem gondoltak a rendelet megolkotói, hogy a földosztás erősen érinti az adópolitikát. A nagybirtok eldarabolása következtében elesik a vagyonadó, a progresszív jövedelmi adó, a beruházási hozzájárulás, az egyházi birtokoknál az illetékegyenérték. Miből fogják ezeket pótolni? A rendelet nem törődik az állás nélkül maradt gazdatisztekkel, uradalmi alkalmazottakkal és nyugdíjasokkal. Miből éljenek meg ezek? Legsérelmesebb része a rendeletnek kétségtelenül az erdőbirtok konfiskálása. Itt még azt az elvet is felrúgták, hogy a nagybirtok a népé legyen. Az erdőket az állam egyszerűen lefoglalta magának.

19 Szolgáljon mentségére a kormánynak, hogy ezt nem így akarta. A rendeletet mások diktálták és hajtották keresztül. A cél világos; tönkretenni a független birtokos osztályt. Ez egyelőre 100%-ban sikerült. A márc. 15-én kelt kormányrendelet külön, számnélküli lenyomatban március legvégén került az elnöklő érsek kezébe. Törvénytelensége miatt és az egyházra sérelmes intézkedései ellen nyomban tiltakozott. Vonatkozó beadványát ápr. 5-én, mikor alkalmi autón sikerült feljutnia Budapestre, személyesen adta át a kultuszminiszternek és eljuttatta az akkor még Debrecenben székelő miniszterelnökhöz és földmívelésügyi miniszterhez is.

20 Álláspontja kifejtése után a következőket kérte a kormánytól: 1. A kath. Egyház erdeire, az azokkal kapcsolatos legelőkre, víz jogokra vonatkozólag intézkedését sürgősen vonja vissza és változtassa meg. 2. Akadályozza meg a kath. Egyházak birtokainak felosztását addig, amíg szükségleteit, kötelezettségeit, kegyúri terheit

21 meg nem állapította és annak fedezésére a szükséges mezőgazdasági birtokokat visszahagyásra ki nem jelölte. 3. Hivatalos formában közölje a Kormány elgondolását az egyházi nagyjavadalmasokkal, Káptalanokkal, Szerzetes Rendekkel

22 és mindenekelőtt akadályozza meg, hogy a szétbomlás folyamata az egyházi birtokokon azonnal megkezdődjék, minek következtében az egyesek megélhetése, tisztviselők eltartása, az intézmények megmaradása teljesen lehetetlenné válnék. 4. Figyelmeztesse sürgősen az érdekelt Földigénylő Bizottságokat, hogy azokon az egyházi birtokokon, ahol egyelőre a földet a gazdaságok saját erejükből meg tudják művelni, az igénylők birtokba helyezését az eljárásoktól és miniszteri rendelkezésektől függő időpontra halasszák, de október 15-ike előtt semmi75