Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A Magyar Katolikus Püspöki Kar II. világháború utáni első értekezletének jegyzőkönyve: 1945. május 24. / 69–96. o.

vében felajánlott közreműködést, amellyel egyedül lehetséges megfelelni a nagy feladatoknak. Ezután Dr. Czapik Gyula érsek felhívja a figyelmet arra a kötelező diskrécióra, secretum

3 megtartására, amelynek az értekezlet minden tagja részéről abszolútnak kell lennie. 1.* Az elnöki jelentések során az elnöklő érsek jelenti, hogy a) Az utolsó püspökkari értekezlet

4 óta, minthogy az októberi konferenciát az ismert körülmények miatt nem lehetett megtartani, több mint egy év telt el. Ez az esztendő a nagy események és nagy megpróbáltatások ideje volt Európára, hazánkra és egyházunkra. A harctéri eseményekre nem kíván kitérni. Nem foglalkozik azokkal a megpróbáltatásokkal sem, amelyeken papjainkkal és híveinkkel együtt átmentünk. Legyen hála Istennek: papjaink a megpróbáltatások tüzében általában pásztoroknak bizonyultak és nem béreseknek, úgyhogy az ideiglenes kormány miniszterelnöke P. Kerkai

5 előtt kijelentette, hogy ebben az országban igazában csak a papok voltak hősök, a pénzügyminiszter pedig füle hallatára mondta nemrég, hogy a katolikus papok százszorta inkább megálltak helyüket, mint az ő felekezetének papjai.

6 Sokan életükkel fizettek hűségükért. Emlékük áldott lesz híveik szívében. b) Külön meg kell emlékeznie azokról a súlyos veszteségekről, amelyek a nm. pp. kart érték ezekben a válságos időkben. Az újszövetségi papi rend alapításának emlékünnepén, Nagycsütörtökön (márc. 29.) délben kapta meg az elhívó parancsot őeminenciája, dr, Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, a magyar Sión őre, a pp. karnak közel 18 éven át bölcs feje, akinek neve elválaszthatatlanul össze van kapcsolva az 1000 éves magyar kereszténység két legnagyobb megmozdulásával: a Szent Imre és Szent István jubileumi ünnepségekkel, ill. az Eucharisztikus Világkongresszussal.

7 Az isteni Gondviselés akkor szólította el közülünk, amikor vezéri képességeire, nagy jogi tudására és külföldi kapcsolataira a legnagyobb szükségünk lett volna. Halála mélységes megdöbbenést keltett mindazokban, akik súlyos betegségéről nem tudtak. A Gondviselés intézkedését alázatos megnyugvással fogadjuk és elkönyveljük őt mint egyik áldozatát a nehéz időknek, amelyek halálát feltétlenül siettették.

8 A háborús megpróbáltatások másik főpapi áldozata gr. Mikes János c. érsek, a szombathelyi egyházmegyének 24 éven át volt főpásztora, akit Nagypénteken szólított magához az Űr a szombathelyi püspökség répceszentgyörgyi kastélyában, ahol nyugalmi éveinek java részét töltötte. Évek óta beteg szíve az orosz bevonulással kapcsolatos izgalmak hatása alatt szűnt meg dobogni.

9 A jó pásztor hűségének vértanúja báró Apor Vilmos győri püspök. Életét adta azokért, akiket az örök Főpásztor reá bízott. Húsvéthétfő hajnalán halt meg a nagypénteken kapott lövések következtében, őszintén meggyászolva papjaitól és híveitől, különösen azoktól a nőktől, akiket élete árán mentett meg a megbecstelenítéstől.

10 A pp. kar nagy halottjainak emlékét kegyelettel őrizzük Bubnics Mihály rozsnyói püspökével együtt, aki a Felvidék felszabadulásával lett a magyar pp. karnak megbecsült tagja és aki február 22-én halt meg.

11 Hisszük, hogy érdemeiknek már mind a négyen megkapták jutalmát, mi pedig hathatós közbenjárókat kaptunk bennük azokra a feladatokra, amelyek ránk, élőkre várnak. A kalocsai főegyházmegyének külön gyásza Horváth Győző püspök eltávozása. 1944. dec. 19-én halt meg.

12 c) Súlyos vesztesége a m. kat. egyháznak, hogy Angelo Rótta érsek, apostoli nuncius ápr. 6-án kénytelen volt elhagyni állomáshelyét.

13 Távozása előtt egy nappal szerencséje volt őt látni. Személyesen és írásban is megbízta, hogy a nm. pp. karnak tolmácsolja üdvözletét és köszönetét azért az értékes támoga* Az első napirend tárgyalása a)—f) alatt. 73