Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - DOKUMENTUM - Ujváry Gábor: 'Magyarországi utazásom életem egyik legnagyobb élménye volt': Johann von Leers beszámolója 1942 szeptemberi magyarországi előadókörútjáról / 60–68. o.

Nasszer — Omar Amin von Leers néven — külföldi propagandaszolgálatának szakértőjeként alkalmazta. 1965. március elején halt meg Kairóban.

1 Leers politikai pályafutása 1929-ben indult, amikor belépett a nemzetiszocialista pártba. Mint a párt főiskolai szervezetének vezetője vonta magára Goebbels figyelmét. Hamarosan a Wille und Weg című nemzetiszocialista lap főszerkesztője lett. Publicisztikai munkássága mellett 1932-től sorozatban jelentek meg a náci ideológiát — gyakran igen színvonalasan — népszerűsítő művei, 1945-ig több mint harminc önálló kötetét adták ki. Közöttük ifjúsági és történelmi regények is találhatók, ám többségükben a német parasztság és a nemzetiszocializmus történetével, a zsidókérdéssel, az aktuális — Németországban ekkoriban rendkívül fölkapott — geopolitikai problémákkal foglalkozó könyvek, melyekben a szakszerűség, a tudományos pontosság, a kiváló íráskészség sokszor bántóan keveredik a propagandisztikus szólamok hangoztatásával.

2 A kiváló adottságú Leers, aki saját bevallása szerint „a legtöbb Európában széles körben és közepesen elterjedt nyelv ismeretében sok ország szakirodalmát eredetiben tanulmányozhatta",

3 a tudományt az ideológia szolgálóleányának tekintette. A náci ideológia felsőbbségét hirdető írásai viszont éppen azáltal lehettek meggyőzőek — s ezért roppant veszélyesek —, mivel általában ügyesen, ám tendenciózusan válogatott és csoportosított, nehezen cáfolható tényekből, részes féligazságokból építkeztek. Akkor, amikor — ahogy azt Leers is elismerte — „a német múlt egyetlen uralkodója sem egeysített a kezében akkora hatalmat, mint Adolf Hitler", „aki az élet minden területén új és mélyreható törvényeket alkotott".^ Leers még rólunk, magyarokról sem feledkezett meg gazdag tematikájú, gyakran összegező igényű tanulmányaiban. A világtörténelem fajvédelmi törvényeit összefoglaló tanulmányában megemlékezett Kálmán király 1200 körüli törvénykönyvének a zsidók tartotta rabszolgákról és a zsidók ingatlanszerzési jogáról szóló részéről.

5 Egy ma is igen jól használható, a Föld népcsaládjairól, nemzeteiről és nemzetiségeiről szóló, rengeteg hiteles statisztikával színesített összeállításában megbízható források alapján festett tárgyilagos képet a trianoni Magyarországon és az utódállamokban élő magyarok és a magyarországi nemzetiségek számának alakulásáról.

6 A bajorok „Drang nach Osten"-jérőZ írva — a bajorok és a „németek" magyar történelemre gyakorolt befolyását talán kissé eltúlozva — a következőképp jellemzi népünket; „a keleti sztyeppék nagy és harcias török népeinek veleszületett uralkodó alkatával bíró" magyarság az Őt ért „csatavesztések ellenére hatalmas államszervezetet épített ki, s ezáltal elhivatottságérzésre tett szert... Sohasem megkérdőjelezett nemesség-tudatának magasságából szláv, azaz szlovák és szlovén [értsd: délszláv] alattvalóira úri mivoltának a következő, gyakran sértő világossággal kifejezett meggyőződésével nézte le: »Tóth nem ember«". (Az eredetiben is így!) Az „>*úri-ember«"-ként viselkedő magyarok úgy érzik: mivel „természetükből adódóan fölénnyél rendelkeznek", ezért „a »-magyar grof«<-/á való fölemelkedés a legnagyobb érték, melyről az emberi becsvágy valaha is álmodhat". A magyarok „kulturális elmaradottságuk dacára Délkelet-Európa »nemesi nemzetének* érzik magukat, s ennek megfelelően lépnek is föl".

7 (Kissé hosszasan idéztem Leersnek a magyar nemességről, szerinte a magyarságról adott — valljuk be: gyakran találó — leírásából, mivel érvelésének egyes pontjai az alább közölt dokumentumban is visszatérnek.) Leers tehát nem teljesen képzetlenül, Magyarországról és a magyar történelemről legalább némi ismerettel (és előítélettel?) bíró tudósként érkezett 1942 szeptemberében Magyarországra. Valószínűleg kétes hírnevének, termékeny publicisztikai — és nem csak szakirodalmi — munkásságának és sokszor dühödt antiszemitizmusának „köszönhetően" ismert és komolyan vehető, vezető main