Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig / 50–59. o.

nátus és az esküdtek közössége csakis a gyakorlati szükségesség függvényében, és csak a folyó ügyek intézéséhez használt okiratok-iratok sorsával törődött.

48 Működő levéltárról nyilván még ekkor sem beszélhetünk. Bizonyos változásokra már Mária Terézia korában, a nagy hivatali reformok korszakában sor került, korszerű levéltári rendet és lajstromokat azonban csak akkor alakítottak ki, illetve készítettek, amikor a város vezetősége rádöbbent annak gyakorlati szükségességére, és annak hiányát saját bőrén érezte. A főkormányszék új belső ügyviteli rendjének kialakítása és a kormányhatóságok régi iratanyagának rendezése és lajstromozása kezdetével a XVIII. század hatvanas éveinek végén foganatosították az első országos intézkedéseket. Talán a városi közigazgatás megreformálására kiküldött bizottságoknak a városi levéltárak rendezetlen állapotáról tett jelentései késztették arra Bécset, hogy 1767. április 29-én kelt leiratával elrendelje a városi archivariusi (levéltárosi) hivatal felállítását.

49 Ennek nyomán a főkormányszék 1767. július 10-i rendeletében előírta, hogy a városok vezetőségei a városok levéltárainak gondozását és rendezését arra alkalmas két választott archivariusra bízzák.

50 Annak ellenére, hogy a tanácsházban öt szekrényben elhelyezett levéltárban az iratok minden rend és lajstromozás nélkül hevertek, hogy a főtisztek azt sem tudták milyen okiratok léteznek és melyik évből, a szenátus két jegyzője pedig hivatali elfoglaltsága miatt nem volt képes foglalkozni a levéltár rendezésével, a város vezetősége késlekedett a rendelkezés végrehajtásával. A levéltárosok választására vonatkozó felterjesztését csak a főkormányszék 1769. március 9-én kelt újabb, sürgető rendelete, illetve a levéltár állapotáról jelentést kérő 1769. december 1-jei leirata nyomán tette meg.

51 Végül a főkormányszék jóváhagyó válasza után, 1770. április 20-án Nagybányai Székely Lázár letette az esküt és elfoglalta a marosvásárhelyi levéltárosi állást, bár egyelőre megmaradt az esküdt közösség szószólójának is.

52 A második archivariusi állás betöltésére is sor került még ugyanabban az évben. 1771. január 4-én már két levéltárosa volt a városnak. E napon ugyanis a főbíró intézkedett, hogy a szenátorok a náluk elfekvő, de a levéltárt megillető iratokat hozzák fel a tanácsházba, és adják át a levéltárosoknak lajstromozás végett.

53 Feladatkörüket a magistratus (szenátus) az „Instructio Archivariorum"-ban és a „Formula Juramenti Archivariorum"-ban körvonalazta. Mind a levéltárosok utasítása, mind eskümintájuk előirányozta az iratok gondozását, védelmét, a levéltár rendezését és lajstromozását, mutatók készítését, az okiratok kiadásának és bevételének módját, a folyó irattár átvételét, a levéltár biztonságának biztosítását.

54 A rendezési és lajstromozási munkálatok azonban lassan haladtak. Bár a magistratus az újonnan épült tanácsházban rekeszes és fiókos szekrényekben helyezte el a levéltárat, még nem tekintette sürgősnek a levéltár rendezését és lajstromozását. Erre következtetünk abból a tényből, hogy Nagybányai Székely Lázár levéltárosnak továbbra is el kellett látnia az esküdt közösség orátora funkciót, majd pedig a magistratus arra kötelezte az esküdt közösséget, hogy olyan egyént válasszon levéltárosnak, aki „a Magistratuale Archívum mellett serényen és híven forgolódván annak idejében Notáriusságra is alkalmaztathassák."

55 A másik levéltárost is felhasználták pénztárnoki teendők elvégzéséhez, és emellett árverésnél, adóösszeírásnál, vásárcédulák árusításánál, különböző kimutatások készítésénél kellett segédkeznie. 1785-ben pedig — II. József (1780—1790) közigazgatási rendszere bevezetésekor — az egyik archivariusi tisztséget meg is szüntették.

56 Ma már lehetetlen felmérni, milyen mértékben haladt a levéltár rendezése és a mutatók készítése. A későbbiek során számos utalást tettek arra vonatko3n