Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig / 50–59. o.

zóan, hogy az iratok egy részét rendezték, és mutatókat is készítettek ugyan, de kellő szakértelem és tapasztalat hiányában lassan haladt ez a munka, és a mutatókönyvek mindenike sem bizonyult használhatónak. Ezért egyeseket közülük a későbbiek során részben vagy teljesen megsemmisítették. Maradandó munkát a levéltár rendezésében és az 1470—1637 közötti iratok mutatójának elkészítésével végeztek.

57 A magistratus továbbra sem törődött sokat a levéltár állapotával. Figyelme akkor fordult a levéltár felé, amikor a XVIII. század végén olyan archivariusok (1795—1797-ben Kövesdi János és 1797—1799-ben Péterfi Antal) gondjaira bízták azt, akik nemcsak levéltárosi kötelezettségeiket hanyagolták el, hanem a város reájuk bízott javait és pénzét is felelőtlenül kezelték, a város közösségét anyagilag is megkárosították.

58 Űj levéltárost neveztek ki, és azt, valamint két szenátort megbíztak a levéltár állapotának felülvizsgálásával. Ez a bizottság 1800. május 24-én terjesztette jelentését a magistratus elé. A jelentés azonban főleg a „Conservatorium"-ban elhelyezett pénzzel foglalkozott. A tulajdonképpeni levéltárról csak azt állapította meg, hogy „A Levelek pedig mind eddig nintsenek még maga uttyán egészen regesztrálva".

59 Mit is takart ez a megállapítás? Ezt a későbbi jelentésekből következtethetjük ki. 1818. november 25-én Borosnyai L. László felülvizsgálta a levéltár állapotát, hogy ellenőrizze, mennyiben hiteles a leköszönt levéltáros, Szilágyi Dániel jelentése. Véleményét a következőkben összegezte: „az Archívumot megvizsgáltuk, és úgy találtuk, hogy a Szilágyi Dániel Űr jelentéseiben megjegyzett feladásai szerént vágynak, úgy hogy bátran lehet állítani, hogy az Archívumnak egy ötöd részénél nintsen több jómóddal Regestrálva.. Z'

60 Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy márpedig amit „jómóddal" regesztráltak, azt Virág Dániel levéltáros 1808-tól és Szilágyi Dániel levéltáros 1811-től vezette be mutatókönyvekbe. Ennek ismeretében világos, mennyire haladhatott a századfordulóig a levéltár rendezése és lajstromozása.

61 Az 1800. május 24-én tett jelentés bár keveset foglalkozott a tulajdonképpeni levéltárral, meggyőzte a magistratust, hogy gyökeres változtatást kell megvalósítania a levéltárügyben. A fentiek következményének tekintjük, hogy 1801. április 20-án elrendelte a levéltári őrzésre érdemes iratok felkutatását, és az archívumban való elhelyezését.

62 1802. május 20-án pedig elrendelte a városi közösség egészét illető iratok, elsősorban az árvákra vonatkozók lajstromozásának folytatását.

63 Hathatósabb intézkedésre akkor szánta el magát a magistratus, amikor kiderült, hogy a levéltár rendezetlensége, az iratok összevisszasága miatt nem lehet a folyó ügyek intézéséhez szükséges „contractualis leveleket", azaz szerződéseket megtalálni. Ekkor, azaz 1806-ban, Virág Dániel archivariust a főkormányszékhez küldi az „Archivum rendbe szedése manipulatioja tanulása végett".

64 Virág Dániel elsajátítva a levéltár rendezésének, mutatók készítésének a főkormányszéki levéltárban alkalmazott módját, 1808-tól korszerűen rendezte a Maros-parti város levéltárát és ma is használható mutatókönyveket készített.

65 Ettől kezdve a magistratusnak gondja volt arra, hogy az archivariusi hivatalba mindig kellő szakértelemmel rendelkező egyének kerüljenek. Amikor Virág Dánielt a város főjegyzőjévé választották, tanácsülésen mondta ki, hogy márpedig a leköszönt levéltáros az újat „azon hivatal manipulatiojába bele vigye, tanítsa s ügyelje annál is inkább mivel a nótárius kell legyen az Archivum Directora".

66 Ugyanakkor a megválasztott levéltárosnak kötelességévé tették, hogy „minden privátumának" félretételével „teljes igyekezetét arra fordítsa", hogy a levéltárban „még regesztrálatlan lévő iratok teljességgel regesztráltassanak".

67 Az új levéltáros, Szilágyi Dániel, aki 1811—1816 között viselte ezt a hiva56