Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

radalom között, mintegy 3200 jelentkezőt regisztráltak, s ezeknek közel 10%-a érkezett Magyarországról vagy Erdélyből. Az Akadémia legkülönbözőbb tanfolyamai anyakönyveinek átnézése után derült ki, hogy az intézetbe járt „magyarok" száma ennél sokkal magasabb, összesen 890 beiratkozó adatait tudtuk összegyűjteni, s ez a Monarchián belüli peregrinusok több, mint 10%-a.

16 Különösen fontosnak tartjuk, hogy ebben az esetben nem csupán az ún. „akadémita" értelmiségi pályákra készülőkről szerezhetünk információkat, hanem olyan mesterlegényekről, mai szóval szakmunkásokról, akik Bécsben művészi fokon akarták szakmájukat kitanulni. Ez feltétlenül lényeges kiegészítés a magyar iparművészeti képzés történetéhez. A hallgatók 31%-a festészetet, szobrászatot, rajzot tanult az Akadémián, és van még 27%, akikről egyértelműen nem állapítható meg, hogy milyen szakágat tanultak. Ezek többségét azonban ugyancsak képzőművésznek tartjuk, mert az ilyen jellegű nyilvántartásban szerepelnek általában. A magyarországi hallgatók többségét tehát a képzőművészek, festők, szobrászok alkották. Közülük az átlagosnál többen érkeztek a déli, sokszor a szerb nemzetiség lakta vidékekről. A hallgatóság rétegződésére vonatkozó vizsgálatok még folyamatban vannak. Olyan magyar festők fordultak meg korszakunkban az Akadémián, mint Markó Károly, Brocky Károly és Barabás Miklós. Az építészek 147 fős hallgatósága is igen jelentős szám, azért is ilyen magas, mert ezt a szakmát sem lehetett Magyarországon ekkor még akadémiai fokon tanulni. A vésnöki, kisplasztikái iskolában kevesen, mindössze 40-en iratkoztak be, de köztük olyan nagy művész, mint Ferenczi István, a magyar szobrászat egyik reformkori kitűnősége. A legkülönbözőbb mesteremberek itteni tanulmányait az iparművészet megjelöléssel foglaltuk össze. Az így jelölt 183 fő az akadémiai hallgatók 1/5-ét jelenti. Az Akadémián a hallgatóknak csak 6,8%-a (61 fő) származott Erdélyből. d) A bécsi Hadmérnöki Akadémia A műszaki tudományok legkorábbi felsőfokú tanintézetei szerte Európában, elsőként Franciaországban és Itáliában, a hadmérnöki iskolák voltak. A Habsburg-monarchiában is már viszonylag korán, 1717 végén szervezték meg az első hadmérnöki akadémiát. Az intézet, amelynek székhelye Bécs egykori külvárosaiban többször is változott (Gumpendorf, Laimgrube, Wieden), népszerűsége egyre nőtt és a birodalom minden részéből vettek fel korlátozott számban hallgatókat. Az Akadémia kétéves előkészítő tanfolyama csak a későbbi katonaiműszaki ismeretek tanításának alapozását szolgálta, így ez inkább középiskolai, gimnáziumi tanfolyamnak fogható fel. Ezzel magyarázható, hogy nagyon sok, egészen fiatal 10—14 éves tanuló is volt a beiratkozottak között. A tényleges felsőfokú képzés hat évig tartott, de ennek végzése közben is sokan maradtak ki az Akadémiáról. Tény, hogy az intézet matematikai, geometriai oktatása a legki valóbbnak számított a Monarchiában, ezért igen jó előképző volt azoknak is, akik polgári pályákra készültek ugyan, de magas szintű matematikai ismereteket kívántak elsajátítani. Az intézet hallgatói névsorát a századfordulón kiadták, így a diákok öszszetételéről pontos adatokkal rendelkezünk.

17 Vizsgált korszakunkban 3154 hallgató iratkozott be az Akadémiára, ezeknek 17,18%-a volt magyarországi vagy erdélyi születésű. Ez a nagy létszám (542 fő) az Akadémiát az igen előkelő negyedik helyre emeli a „magyarok" birodalmon belüli peregrinációjában. Érdemes megjegyezni, hogy az erdélyiek aránya valamennyi tanintézet közül itt volt a legmagasabb: 18,45% (100 fő). A „magyarok" száma még növe23