Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

peregrinációban a bécsi Polytechnikum áll a második helyen, a peregrinusok mintegy 18%-ának fogadásával. A hallgatók közül 799-en csak a technikai, 591-en csak a kereskedelmi tagozatra iratkoztak be, 149-en viszont mindkét tagozat előadásait hallgatták. A bécsi Műegyetem hallgatóságáról egészen pontos adatok állnak rendelkezésünkre, mivel a fennmaradt vizsganyilvántartásokból végig nyomon követhető a diákok egyetemi pályája. A technikai tagozaton sokkal nagyobb volt a magyarországiak száma, az 1848-as forradalom előtti tanévben pl. 175 fő, de arányuk csak a 10% körül mozgott, mindössze két tanévben haladta meg a 11%-ot. Természetesen ez a szám is igen jelentős. A kereskedelmi tagozaton, ahol a magyarországi német és zsidó kereskedőcsaládok fiai tanultak igen nagy számban, egészen más volt a helyzet. E tagozaton már 1820-ban 14% felett volt a magyarországi születésűek aránya, és ez az arány csaknem egyenletesen nőtt a forradalomig. 1843-ban a beiratkozott hallgatók közel 24%-a érkezett Magyarországról vagy Erdélyből. Átlagban megállapítható, hogy az intézet egészét tekintve a hallgatóság 10—13%-a jött a vizsgált területről, és az 1840-es években ők vették át a bécsi per egrináción belül a vezető szerepet. A hallgatók rétegződésének vizsgálata még több időt igényel. Érdekes, hogy földrajzi szempontból az egyetemnél jelzett adatnál kevesebben, 10,9% (168 fő) érkezett Erdélyből. A hallgatóságban kevesebb a nemesi származású diák, a legtöbben tisztviselői, kézműves családban születtek. Olyanok tanultak ekkoriban a Polytechnikumban, mint Ybl Miklós, az egyik leghíresebb magyar építész, Juhbal Károly, a pesti Ipartanoda későbbi tanára, de kivételként az egyik legelőkelőbb erdélyi családból származó Teleki Sámuel gróf is. Sokan képezték magukat tovább a bécsi Polytechnikumban, így többen érkeztek a Selmecbányái Bányászati Akadémiáról, de ugyanígy sokan mentek Bécsből Selmecre. Gyakori volt az áthallgatás a bécsi Képzőművészeti Akadémiára és viszont, hiszen az építészek ott, pontosabban ott is nyertek kiképzést. Volt, aki a pesti Institutum Geometricumból, volt aki a keszthelyi Georgikon ún. mérnöki iskolájából ment Bécsbe. c. A bécsi Képzőművészeti Akadémia Bécs egyik legrégibb felsőoktatási intézménye a Képzőművészeti Akadémia 1992-ben ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. E nagy hagyományú főiskolán a 19. század első felében a képző- és iparművészet, az építészet legkülönbözőbb ágait tanították. Az 1812-es új akadémiai statútum kiadása után az intézet négy fő részlegre tagolódott. A festészeti, szobrászati, rézmetsző és mozaik iskola a képzőművészet alapvető ágait képviselte. Az építészeti iskola részben már a műszaki tudományokhoz kapcsolódott. A vésnöki iskola a képzőművészet speciális ágát jelentette, míg az iparművészeti iskolában az alkalmazott művészetet, egy-egy kézműves mesterség fogásait lehetett elsajátítani.

15 Az alapvető kurzusokon túl több speciális tanfolyamot, pl. mesteremberek számára vasárnapi oktatást is szerveztek az Akadémián. Az Akadémia a maga nemében egyedülálló volt a Habsburg-monarchiában, ezért érthetően nagyszámú külföldi hallgató iratkozott itt be. Feltűnően sok volt a vizsgált időszakban az itáliai és a Balkán félszigetről jött beiratkozó. A görögkeleti országokból több ikonfestő tanult Bécsben, de még a nagyon távoli norvégiai Bergenből, vagy az észtországi Révaiból (Tallin) is érkeztek növendékek. A magyarországi eredetű hallgatóság számát és arányát elég nehéz 1850 előtt megállapítani. Az Akadémián készült ugyan egy összevont felvételi nyilvántartás a hallgatókról, ebbe azonban csak a képzőművészeket, festőket, szobrászokat jegyeztek be, de azok közül sem valamennyit. E kötetekben a két for22