Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

nyelvűek. Az erdélyi szászok vagy a Magyarországon született katonacsaládok fiai tanultak Bécsben jogot. A pesti egyetem jogi karán 1849 előtt ugyan létezett a kameralisztika tanszék, de az államigazgatási és a közgazdasági ismeretek elsajátítására így is több, mint százan vállalkoztak a bécsi egyetemen. Reméljük, hogy a kutatások bővítése során a 10%-nyi bécsi gimnazista és a 300 bölcsészhallgató pályájáról további információkhoz jutunk. A magyarországi és erdélyi hallgatóság arányát, pontos korabeli statisztikák híján nem tudjuk megmondani a bécsi egyetemen. Miután az 1810-es évek közepétől évente közel 100 új hallgató iratkozott be a Lajta túloldaláról, valószínűsíthetjük, hogy egyszerre 400 körüli magyarországi hallgató tanult a birodalom fővárosának egyetemén, s ez kb. a hallgatóság 10%-át jelentette. E hallgatóság természetesen nem lépett fel egységesen, s közösséget is csak kisebb részük alkothatott. A középkori eredetű bécsi magyar akadémiai nemzet, amelyhez a hagyomány szerint a cseh és morva diákok is tartoztak, erre az időre már elveszítette jelentőségét. A még ekkor is vezetett „Natio Hungarica" anyakönyvében a jelzettnél jóval kevesebb hallgató nevét találjuk. Egyes karok hallgatói az átlagosnál valószínűleg jobban összetartottak, elsősorban az orvostanhallgatók. Ennek érdekes példája egy 1843-ban a padovai egyetemen megjelentetett disszertáció. A miskolci születésű Katzender Áron dolgozatát „amicis et collegis dilectissimis" ajánlja, és kilenc kollégája nevét sorolja fel.

12 A Bécsben 1841-ben beiratkozott Katzender a felsorolt diákokkal együtt tanult a bécsi egyetem orvosi karán. A magyarok részt vettek a bécsi egyetemi hallgatók mozgalmaiban is. Ennek legszebb példája, hogy 1848-ban a bécsi akadémiai légió tisztjei között a 48 orvos közül 8 volt magyarországi, illetve erdélyi születésű, de a mérnökhallgatók seregtesténél (Technikerkorps) is a 34 tisztből 6 származott Magyarországról vagy Erdélyből.

13 b) A bécsi Polytechnikum Az egész Európát megváltoztató ipari forradalom éppen hogy csak eljutott Közép-Európába, amikor Bécsben, az 1770-ben alapított Realhandlungakademie utódjaként, de egészen új profillal 1815-ben megalakult a Polytechnikum, a bécsi műegyetem. Az előkészítő osztály mellett a technikai osztályon azonnal, a kereskedelmi tagozaton csak 1817 őszén kezdődött meg a tanítás. A Polytechnikum első igazgatójának, Johann Joseph Prechtl-nek vezetésével az 1848-as forradalom előtt olyan látványos fejlődést produkált, ami a császárvárosban is ritkaságnak számított. Az intézet a műszaki tudományok széles körét oktatta, így a gyorsan fejlődő iparágak minél nagyobb számban igényelték az innen kikerülő mérnököket. A technikai tagozaton volt a leggyorsabb a fejlődés, itt a hallgatói létszám 33 tanév alatt a kezdő létszám 33-szorosára emelkedett és az 1847/ 48-as tanévben 1585 fővel tetőzött. Ebben az évben az intézet hallgatóságának összlétszáma (1925 fő) olyan magas volt, amelyet legközelebb csak a századfordulón ért el újra. A kereskedelmi tagozaton nem volt ilyen gyors a növekvés, de a 40-es években így is közel 300-an tanultak itt kereskedelmi-közgazdasági ismereteket.

1

'

1 Mivel Magyarországon önálló műegyetem felállítását az udvar 1836-ban nem engedélyezte, mérnöki ismereteket csak a már említett Institutum Geometricumban vagy külföldön lehetett tanulni. 1846-ban ugyan megnyílt Pesten az inkább középszintű oktatást nyújtó, József nádorról elnevezett Ipartanoda, melynek indításánál éppen Johann J. Prechtl is segédkezett, de ez a kor igényeit nem elégítette ki. Nem véletlen tehát, hogy a birodalmon belüli „magyar" 21