Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

náttérbe szorítását látták az intézkedésekben. A nemzeti ébredés korát élő magyar társadalom érzékenyen reagált minden ilyen kérdésben, és az országgyűlésen is többször tárgyalták a pesti és a bécsi egyetem viszonyát. 1827 januárjában már azt kérték a pozsonyi diétán, hogy a pesti egyetemet minden ausztriai befolyástól mentesítsék. A tanárok ugyanakkor sokszor szerették volna az egyetem felszereltségét, az oktatás tárgyi feltételeit a bécsi színvonalhoz igazítani, de az anyagi kondíciók ehhez korszakunkban mindig hiányoztak. E szegénységről a magyar közvéleményben sajátos téveszme állt, amikor esetenként azzal vádolták a bécsi kormányzatot, hogy a magyar egyetem, általuk nagyon gazdagnak tartott anyagi alapját bécsi célokra fordítják. A valóságban a bécsi egyetem fejlesztésére fordított összegeket még a prágaival is alig lehetett összehasonlítani, nemhogy a jóval kisebb pesti univerzitáséval.

9 Ebben az időben a bécsi orvosi iskola Európa egyik legjobbjának számított, így érthetően nagy volt e fakultás iránt a magyarországi hallgatók érdeklődése. A magyarországi katolikus egyház már régóta a bécsi Pazmaneumban képezte legtehetségesebb kispapjait, s ők a bécsi teológiai fakultásra iratkoztak be. Ehhez hasonlóan több szerzetesrend is Bécsbe küldte tanulni noviciusainak egy részét. Bécsnek hírnevén kívül volt egy szűkebb vonzáskörzete is. Természetes, hogy a nyugat-magyarországi (a mai Burgenlandnál nagyobb területről) német anyanyelvű lakosság Mosón, Sopron, Vas megye területéről Bécsbe küldte tanulni fiait. A hallgatóság földrajzi megoszlásáról még nincsenek végleges adataink, de már nyilvánvaló, hogy Magyarország akkori fővárosából, Pozsonyból és környékéről is sokan mentek a császárváros egyetemeire. Erdélyből 591 fő, a jelentkezők 13,28%-a érkezett, vegyesen szászok és magyarok, de voltak közöttük a görögkatolikus románság képviselői is. A hallgatóság nem elhanyagolható hányadát képezte a magyar arisztokrácia Bécsben nevelkedő ifjabb generációja, őket főleg az egyetemi gimnázium tanulói között találjuk meg, az ún. felsőbb fakultások hallgatói között kevesebben vannak. A hallgatóság társadalmi rétegződésére vonatkozó vizsgálataink még szintén nem fejeződtek be. A régi egyetemi matrikulából csak az első beiratkozás időpontja rögzíthető,

10 így egyelőre az 1805 utáni évekből nem tudtuk a gimnazistaként vagy bölcsészként beiratkozó hallgatók további egyetemi pályáját nyomon követni. Az első immatrikulációt alapul véve elmondhatjuk, hogy a magyarországi diákok nemcsak minden fakultáson, de azokon belül a különféle szakokon is megtalálhatók voltak. A felmért 60 év alatt legtöbben, a magyarországi születésűek l/5-e, a teológiai karra, iratkozott be. Közöttük sok lehetett a szlovák anyanyelvű kispap, de minden egyházmegyéből, s Erdélyből is érkeztek Bécsbe. Az orvosi karon volt a legnagyobb az érdeklődés. A 855 orvostanhallgató, a 782 sebész és a 419 gyógyszerész mind ezen a fakultáson tanult, de természetesen ez a hatalmas létszám igen heterogén eredetű hallgatóságot takart. Az orvosok és sebészek között viszonylag nagy számban voltak magyarországi zsidó családok fiai, de pontos számot erről nem lehet mondani, mert a matrikulákban csak esetenként rögzítették a hallgatók vallását. Feltűnő a gyógyszerészek magas száma, csaknem 10%. Bécsben már 1766-ban megnyílt a Ludwig Scotti-féle állatgyógyintézet, amelyből 1777-ben alakult ki a híres Johann G. Wolstein vezette állatorvosképző intézet.

11 10 évvel később, 1787-ben a pesti Orvosi Kar keretében is létrejött az Institutum Veterinarium, amelynek megszervezésében éppen Wolstein professzor segített. Á bécsi állatorvosképző intézetet 1812-ben szintén a bécsi egyetem orvosi karához csatolták, így ettől kezdve a magyar állatorvostan-hallgatókról is vannak adataink. A 38 év alatti 278 hallgató mutatja, hogy a magyar állatorvosok jó része is hosszabb, rövidebb ideig megfordult Bécsben. A jogász hallgatók nagy részénél biztosra vehetjük, hogy nem voltak magyar anya20