Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

tén a rendszer része lett. 1826 után Olmütz, Graz és Innsbruck visszakapta egyetemi rangját, de az egyetemjárás irányát valójában nem tudták befolyásolni. Bécs tudományegyeteme iránt a birodalmon belül érthetően a legnagyobb érdeklődés mutatkozott. A császárváros és a Monarchia többi egyetemének hallgatói létszámát hasonlítottuk össze a II. táblázatban.

6 A tíz egyetem közül a hallgatók kb. 1/3-a tanult a három osztrák egyetemen, de közülük messze kiemelkedett Bécs több, mint 20—25%-os részesedésével. Az 1830-as és 1840-es adatok annyiban kissé túlzóak, hogy a bécsi bölcsészeti karon olyan rendkívüli tanfolyamok hallgatói létszámát is tartalmazzák, amelyek miatt a bécsi létszámok irreálisan magasak. Bécs vezető helye mellett, stabilan tartotta második helyét a Monarchiában Prága egyeteme, amely a hallgatók mintegy 16%-át vonzotta a cseh fővárosba. Erőteljes fejlődést mutatott a birodalomhoz tartozó Lombard-Velencei Királyság két olasz egyeteme, amelyek létszám tekintetében az 1840-es évek elején már Prágához zárkóztak fel. E két olasz tannyelvű univerziás azonban érthetően inkább az itáliai, mintsem a birodalmi belső peregrinációban játszott nagyobb szerepet. Galícia egyetemére, Lembergbe ugyanúgy, mint a Magyar Királyság egyetlen univerzitására, Pestre a hallgatóság 10— 10%-a iratkozott be. Mint látni fogjuk, a birodalmi belső peregrinációból ezek a relatíve kisebb egyemek is kivették a részüket. A reál tudományok felsőfokú oktatása tekintetében a 18—19. század fordulóján, egészen az 1848-as forradalmakig, az osztrák tartományok előnyre tettek szert Közép-Európa más országaihoz képest. A Magyarországon még 1735ben létrehozott, majd 1770-ben igazi főiskolává fejlesztett Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia a századfordulón még olyan kiváló iskolának számított, hogy laboratóriumait 1795-ben példának állították az akkor létesített francia Ecole Polytechnique elé. Selmec jelentősége ugyan éppen 1848-ig fokozatosan csökkent

7

, de helyette előbb az 1806-ban létesített prágai, majd főleg az 1815-ben alapított bécsi Politechnikum vált a műszaki felsőoktatás Közép-Európán is túlmutató híres iskolájává, megelőzve a csak később alapított német műszaki tanintézeteket. Á pesti egyetem bölcsészettudományi kara mellett, még 1782-ben megalapított előbb három, majd 1792-től csak kétéves egyetemi szintű, postgraduális jellegű mérnöki tanfolyam, elsősorban út- és vízépítő szakembereket képzett magas színvonalon, de latin tannyelve miatt nem juthatott komolyabb szerephez a birodalmon belüli peregrinációban.

8 A stájer tartományi fővárosban, a Joanneum keretében 1811-ben létesített technikai intézet viszonylag szűk vonzáskörzetre szorítkozva végzett műszaki képzést. Az 1816-ban Triesztben, a 18. századi előzmények után, újraalapított Kereskedelmi és Hajózási Akadémián főleg kereskedőket, de építészeket és hajóépítő mérnököket is képeztek. Az intézet olasz tannyelvűsége ellenére, éppen speciális jellegénél fogva, az 1840-es években viszonylag sok hallgatót fogadott a birodalom más részeiből is. Lemberg, Krakkó és Milánó későbbi műegyetemei ezekben az években még az alakulás fázisában voltak, így a Monarchián belüli peregrinációban 1848 előtt még nem vehettek részt. Sajátos szerepet játszott a speciális célzattal működő bécsi Hadmérnöki Akadémia, ahová természetesen a birodalom minden részéből vettek fel hallgatókat. A IV. táblázatból leolvasható, hogy a Monarchia technikai intézetei közül a 30-as évek közepétől, milyen hatalmas fejlődésnek indult a bécsi Politechnikum, amelyik négyszeresére növelte a rendes tagozatokon hallgatói létszámát, és megközelítette a 40%-os részesedést az összbirodalom műszaki hallgatói között. Hasonlóan imponáló fejlődést mutatott a prágai Politechnikum is közvetlenül 1848 előtt. Szerényebb, de határozott irányú fejlődés körvonalazódik Trieszt és Milánó létszámadataiból, miközben Graz, Selmecbánya és a bécsi 10