Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Szögi László: Adatok a Habsburg monarchián belüli egyetemi peregrináció történetéhez, 1790–1850 / 13–40. o.

működött, éppen 1802 után jut el oda, hogy hat, országnyi méretű tankerület felállításával és ezekben egy-egy univerzitás alapításával megkezdi felsőoktatási rendszerének kiépítését.

4 Ebben az időben (1802) szerveződik újjá a német tannyelvű tartui (Dorpat) egyetem a Baltikum északi részén. A Lengyelországtól még 1795-ben megszerzett nyugati területeken tovább működött a vilnói (Vilnius) főiskola, amelyet 1803-ban teljes, négykarú egyetemmé fejlesztettek. Európa keleti végén, a Volga-menti Kazanyban 1804-ben, az ukrajnai Harkovban pedig 1805-ben alapítottak egyetemet és a sort 1819-ben a fővárosban, Szentpéterváron létrehozott egyetem alapításával zárták. A cári Oroszországon belül 1815 után, belső autonómiával rendelkező ún. kongresszusi Lengyelországban is engedélyezték egy lengyel nemzeti egyetem megnyitását 1818-ban Varsóban. Az 1830—31-es lengyel felkelés leverése után, mind a varsói, mind pedig a vilnói egyetemet bezáratták, így a lengyelek számára megszűnt a hazai felsőfokú tanulás lehetősége, s természetesen megnőtt a külföldi peregrináció jelentősége.

5 A felszámolt egyetemek pótlásaként a cári kormány 1834-ben Kijevben nyitott újabb egyetemet, s ezzel kialakult a hosszú ideig változatlan orosz felsőoktatási hálózat. Az orosz egyetemek iránt később inkább a Balkán-félsziget szláv népei mutattak érdeklődést. Ennek ellenére a még mindig török elnyomás alatt élő, de már némi autonómiával rendelkező balkáni nemzetek is egyre több hallgatót küldtek — főleg az orvosi, kereskedelmi és műszaki tudományok területén — a Habsburg-monarchia egyetemeire és főiskoláira. A függetlenségüket elért dél-kelet-európai nemzetek első intézkedéseik között alapították meg nemzeti egyetemeiket, mint pl. a görögök 1837-ben Athénban, de erre a románok és szerbek esetében csak az 1860-as években (1860—Iasi, 1863—Belgrád, 1864—Bukarest), a bolgárok esetében csak az 1880-as években (1888—Szófia) kerülhetett sor. A III. táblázatban a moszkvai egyetem hallgatói létszámadatait vetettük egybe a két lengyel egyetem hallgatóival. A táblázatból látható, hogy a moszkvai egyetem csak a 19. század közepén érte el a Habsburg-monarchia nagy egyetemeinek átlagos hallgatói létszámát, mégis az orosz egyetemi hálózat inkább a Monarchia rendszeréhez hasonlított, mint az ezektől eltérő felépítésű német struktúrához. Habsburg-monarchia A bennünket közelebbről érintő Habsburg Birodalomban már II. József megkezdte a felsőoktatási hálózat átszervezését. A német fejlődéshez hasonló módon, II. József már 1784-ben regionális alapon rendezte át az egyetemek hálózatát, A több évszázados, nagyrészt jezsuita alapítású kisegyetemeket (Olmütz, Graz, Innsbruck, Kolozsvár) líceumi rangra fokozta le, és csak a bécsi, a prágai és az akkor már Pestre költöztetett magyar egyetemet hagyta meg, és melléjük negyedikként hozta létre Galíciában Lemberg (Lvov) új egyetemét. 1810-ben ugyancsak megszűnt a salzburgi érsekség régi bencés vezetésű egyeteme. A változások következtében a birodalomban a némettől eltérő helyzet állt elő. A hatalmas kiterjedésű Habsburg-monarchiában kevés helyen, de óriási hallgatói létszámot vonzó egyetemi centrumok jöttek létre, a már említett városokban. Ezen az sem változtatott, hogy a bécsi kongresszus után Ausztriához csatolt északitáliai területeken két régi olasz egyetem, a padovai és a paviai is bekapcsolódott a birodalom felsőoktatásába. A sokszor gazdát és tanítási nyelvet cserélt krakkói egyetem — nagyon sokat veszítve középkori fényéből — 1846 után szin15