Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon: az oppidumok jogélete / 3–12. o.

kiváltságlevelet, vagy egyszerűen „oppidum"-má nőtték ki magukat?

5 Bármilyen sokoldalú a kérdéskör megközelítése, mindig, szinte kivétel nélkül befolyásolják meghatározásának a módját azok az ismérvek, amelyek Csánki Dezső történeti földrajzának oppidum-minősítésére épülnek (vásártartás, nagy népesség, egyetlen említés stb.)

6 Az oppidumok minősítése és eredetükre-kezdetükre vonatkozó, a szakirodalom által adott behatárolásuknál — eltekintve Bácskai Vera ama megállapításától, hogy az oppidum (mezőváros) a 15, század produktuma — Fügedi öszszegzése szerint főbb csoportjai a következők: korábban szabad királyi város volt, amely hanyatlásnak indult; királyi és magánúri joghatóság alatt állók — miként Mályusz Elemér megállapította — és szerepük volt abban, hogy a parasztság nagy tömegeit az oppidum-lét, a városi életforma felé vezette; ide sorolható a termelési profil szerinti különbségtétel is.

7 Az oppidumot az eddigi szakirodalom nagyon sokszor a jobbágy-földesúr viszonylatában elemezte. Ha mégis adódott kivétel, pl. a királyi oppidumok, ezeket különleges helyzetük révén értelmezte. A következőkben egy eddig nem alkalmazott szempontot érvényesítve, az oppidum jogi személyiségét állítom elemzésem középpontjába. Ezt az a körülmény teszi feltétlenül szükségessé, hogy éppen — Csánki munkája alapján is — a településeknek oppidumkénti minősítése számos esetben a feldolgozások szempontjaiból következik, holott az elemzést megalapozó oklevél terminus technikusai ilyenkor is possessiót, villát tartalmaznak, írnak. Elegendő itt Bácskai Vera idézett munkájára utalni. Mielőtt az általa idézett adatoknak egy részét szemügyre vennénk, meg kell jegyezni, hogy a terminológiai vizsgálat önmagában fejlődésre, fejlődési fokozatra megbízható irányt nem ad, ahogyan már 1977-ben megjelent tanulmányunkban erre, bőséges adatok alapján, kitértünk.

8 Bácskai műve alapján csak példa szinten emelünk ki néhány fontos adatot munkájából: 1452-ben Ernőd possessio; 1469-ben Cegléd possessio; 1478-ban Szent György (Bodrog m.) possessio; Mohács és Csele (Baranya m.) 1434-ben possessio, 1522-ben Csepreg minden közelebbi meghatározás nélkül fordul elő oklevélben, a műben oppidumként értékelt Körösbánya civitas, s a hozzá közeli Kisfa anya ebben az időszakban oppidum ugyan, 14 adózási egységgel.

9 A forrásokból kitűnik: az oppidum-lét korántsem egyértelműen jelenik meg, s ugyanakkor ezek a források sem a lakosság számára, sem foglalkozására, sem egyéb, gazdasági szempontból lényeges vizsgálathoz nem adnak elegendő információt, minden regisztrálható település esetében. Azaz: nincs a kezünkben mindig olyan mérce, amely indokolná besorolásukat, helyzetüknek és funkciójuknak értékelését, azon kívül, hogy valakitől függésben élők. Erre igen jó példa Csepreg, melynek említései — Bácskai által idézett adatokon kívül — arra is bizonyítékot adnak: a terminus technicus nem fejez ki fejlődési szintet, az urbáriumokra épülő minősítések pedig helyzetük sokszínűségét. Erre kívánunk választ és magyarázatot adni Csepreg adataival. Csepreg 1391-ben és 1393-ban oppidum, függőpecsétes oklevelet ad ki. 1395-ben amikor Csepreg (de Chepreg) magister civium-ját is említi oklevél, a település minősítése hiányzik. 1451-ben német nyelvű saját pecsétes oklevelében a „Purgermaister von richter und der gancz rot zw Schepreg" fordul jogi ügyben Sopronhoz. Ugyanebben az évben szintén Sopronhoz intéz oklevelet „litteras sigilloque dicti oppidi consignatas", majd napi kelet nélkül „ödenburgh, Gunss, Schepreg, Rechnicz, Stainam(a)nger und Ziget közös szokásjogára" hivatkozva ítélkezéshez Soprontól két tanácsost kér. 1453-ban „in oppido Chepreg" a helyszíne egy bírói egyezkedő tárgyalásnak, amikor mint locus communiort említik. 1458-ban egy kezességi ügyről kiadott (soproni vonatkozású) oklevélben: „... Spondemus etenim, ad quod iuramentum prestavimus ut a Francisco secundum iura oppidi nostri coram (!) trés 4