Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 4. szám - Ladányi Erzsébet: Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon: az oppidumok jogélete / 3–12. o.

LADÁNYI ERZSÉBET Az oppidum fogalom használata a középkori Magyarországon Az oppidumok jogélete A várostörténetben óhatatlanul két városmegjelölés került a középpontba a kutatások során: a civitas és az oppidum. E két terminus technikusnak számos alkalommal tulajdonítottak olyan funkciót, mely szerint a város-lét különböző szintjének kifejezését jelöli meg, s az is sajnálatos tény, hogy a tudományos közvélemény az oppidumot mezővárosként írja, fordítja. A terminológiai vizsgálatok azonban ezt az egyértelműnek tekintett értelmezést megkérdőjelezték. Bizonyossá vált: a terminológiai kérdések vizsgálata során megszorításokkal kell élni. A terminológiai vizsgálat eredményein túl ebbe a kérdéskörbe tartozik elsősorban, hogy a kánonjog szerint a püspöki székhely mindig civitasl,

1 azaz a civitas-létnek nem eléréséről lehet beszélni, hanem a kánonjog alapján bekövetkező helyzetről — jelen esetben a civitaslétről — amely kiváltságlevél nélkül is az ilyen települést civitas-szá minősíti. Példaként említem Pécset, ill. ennek a jogi elvnek korai érvényesülését: a 9. századi Gesta Hrodberti hamisítványban „Laurzacum-ot (Lorch) egyenesen 'civitas'-nak jelölik. Civitas és nem oppidum, mint ahogyan Lauriacumot annak a kornak a valódi forrásaiban jelölik! Szemmel láthatóan a püspöki székhely jelleget kellett hangsúlyozni."

2 A civitas megjelölést ezenkívül számos városszerű településre, városra is alkalmazták, mind a középkorban, mind később. Ehhez a kialakult gyakorlathoz társult aztán az a képzet, hogy a civitas a város. A kánonjog az oppidum-fogalom értelmezése szempontjából is nagyon lényeges tényre irányítja a figyelmet: az oppidum olyan település, ami nem püspöki székhely. Ennek bizonyítékait mind a hazai, mind a külföldi forrásokban megtaláljuk. A magyarországi városokhoz intézett pápai oklevelek ezért nevezik, ill. említik oppidumként Brassót, Kassát, Lőcsét, Pozsonyt, Székesfehérvárt, Budát stb.

3 Az elbeszélő forrásokban ennek az elvnek az érvénye mind a 11. században, mind a tatárjárásról hírt adó forrásokban következetesen jelen van. Esztergomnak István születési helyekénti oppidum megnevezése, egyértelmű tudósítás arról, hogy Esztergom ekkor még nem érseki székhely! A tatárjárásról szóló elbeszélő források oppidum említései szintén erre a kánon jogból ismert elvre épülnek. Ezekből — a kánonjognak megfelelő említésekből — következteti a források teljes félreértésével Györffy György az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. művében, hogy Magyarországon már a 13. században is voltak oppidumok.

4 Ha a kánonjog által megszabott kereteken belüli oppidumoktól eltekintünk további elemzésünkben, akkor azt a szakirodalomban időnként hangoztatott véleményt kell figyelembe vennünk és hangsúlyoznunk: az oppidum gyűjtojogalom! Nagyon is sokféle: alakulásának idejét, módját és korszakait sem lehet meghatározni. Jelentős részükről azt sem lehet tudni, elnyertek-e valamiféle 3