Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Auer, Leopold: Ausztria történetének írott forrásai: a megőrzés és feltárás problémái / 52–75. o.
— Alsó-Ausztriának. Hasonlóképpen új feldolgozásra várnak olyan fontos források mint a mondsee-i vagy a klosterneuburgi krónikák. 144 A későközépkor urbáriumai és adománykönyvei, különösen pedig az utóbbiak, még igen sokszor kiadatlanok, 145 a „litterae" műfaj esetében — mint említettük — a jegyzékelés sem kielégítő. Az újkornál az óhajtott kiadási tervek felsorolását sokkal inkább néhány kiválasztott példára kell korlátozni. Az osztrák történelem egésze számára jelentőséggel bíró központi forrásegyütteseknél, a Titkos Konferencia (Geheime Konferenz) és a szűkebb Államkonferencia (engere Staatskonferenz) jegyzőkönyveit említhetnénk, melyeknek a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadói vállalkozását kellene követnie. A Titkos Konferencia, mint a Habsburg monarchia bel- és külpolitikája szempontjából egyaránt különös jelentőségű központi testület, az újabb osztrák történetírásban még mindig nem talált az őt megillető figyelemre. 146 Folytatásra vár az osztrák államszerződések vagy az osztrák uralkodók levelezésének kiadása, amit a Kommission für Neuere Geschichte österreichs e század elején megkezdett. 147 A különleges kiadási problémákat, amelyek éppen a magánlevelezés vonatkozásában felléphetnek, és az ilyen kiadások általában nagyon lassú előrehaladását tekintve, 148 irreálisnak tűnik — Lhotskyval szólva — további „kegyes óhajokat" bejelenteni, de kétségtelenül a II. Miksa fiai közötti és a III. Ferdinánd és testvére Lipót Vilmos közötti levelezés közzététele, valamint I. Lipót levelezése kiadásának folytatása valódi hozzájárulást és pótolhatatlan előzményt jelentene a Habsburgok még messzemenően hiányzó életrajzaihoz. 149 A további kiadási tervek az osztrák történelem területén átfoghatnák az oszmán okleveleket és államiratokat, 150 valamint az osztrák központi hatóságok fOndjaiból a pénzügy- és gazdaságtörténet forrásait, amelyek feldolgozásában a tartományokban már néhány jó eredmény született. 151 Az egyes vállalkozások és iparosok történetéhez eleddig kevéssé kiértékelt adatokat tartalmaznak az udvari címek adományozására vonatkozó iratok a főudvarmesteri hivatal (Oberhofmeisteramt) levéltárában. 152 Egyházi területen az osztrák jezsuita rendtartomány javarészt közöletlen Litterae annuae sorozatára utalhatunk. 153 A tartományokban a legfontosabb feladat a tartománygyűlések iratainak a kiadása, melyet eddig csak Steiermark kezdett el. 154 Nem kevésbé kívánatos volna a parasztság, a jobbágyi viszonyok és a társadalmi konfliktusok történetére vonatkozó források gyűjteményének összeállítása, ami csak nyomokban létezik. 155 Befejezésül álljon itt két, külön figyelemre érdemes példa a magániratok csoportjából. A magánlevelezés mellett ilyen a napló, ami a személyes cselekvés mozgatórugóinak és motívumainak kutatásához — ami a tényeket gyakran elfedő hivatalos iratokban többnyire nem jut kifejezésre — elsőrangú értékű. A példákhoz tartozik VI. Károly naplójának csekély hiány kivételével 1707-től a császár haláláig fennmaradt példánya, amelyeknek messzemenő figyelmen kívül hagyása különösen meglepő. 156 Oswald Redlich röviden foglalkozván e kérdéssel csalódottan regisztrálta, hogy a korszak történetére ismeretlen információkat alig tartalmaz, 157 ezzel az osztrák történészek érdeklődése a forrás iránt általában kialudni látszott. Egészen felfoghatatlan, ha elgondoljuk, hogy itt az osztrák történelem számára egyedülálló tanúságtétel fekszik előttünk, egy „document humain", amely egyedül már a létével is figyelmet érdemel. Egyetlen más osztrák uralkodótól sem ismerünk ily hosszú időn át vezetett naplót, melynek révén alkalmunk van látni mit tartott az uralkodó írásbeli rögzítésre méltónak a magánéletből és a kormányzásból. A második példa a magániratok csoportjában és egyben az utolsó az óhajtott kiadási tervek felsorolásában (ami ugyan részben már megvalósult) 158 Kari Zinzendorf gróf naplója. Ismételten úgy értékelték, mint a 18. század és a 19. 63
