Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - KILÁTÓ - Auer, Leopold: Ausztria történetének írott forrásai: a megőrzés és feltárás problémái / 52–75. o.

prédikációknál vagy „litterae" műfajánál, illetve a közjegyzői iratoknál fordul elő ilyen.

129 összehasonlíthatatlanul kevésbé tárták fel természetesen, legalábbis a meglévő anyaghoz viszonyítva, az újkort. Az újkori forrásismerethez nincs „Lhotsky", hát még egy kézikönyv, ami Molinier „Sources de l'histoire de Francé" c. művével vagy a Winfried Baumgart által kiadott és a megjelenéskor elfogyott „Quellenkunde zur deutsclíen Geschichte der Neuzeit" c. munkával összehasonlítható lenne.

130 Mindenesetre annak a tanácskozásnak az előadásai, amelyeket az Institut für österreichkunde 1977-ben az „Osztrák történelem forrásai" címmel rendezett,

131 kiindulópontként lennének számba vehetők egy ilyen kézikönyv kidolgozásához. Viszonylag csak kevés forráscsoportot dolgoztak fel olyan jól, mint a historiográfiáét,

132 az osztrák államszerződéseket vagy Linz és Bécs történetének forrásait.

133 Néhány tematikus levéltárismertetőt is említhetünk itt a személyiség-, gazdaság- és társadalomtörténethez, mindenekelőtt azt a több mint 20 000 regesztát, amelyet számos levéltár és könyvtár anyagából 1883 óta a „Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchstens Kaiserhauses" c. műben közzétettek.

134 Az irány a jegyzékelési munkák folytatásához tulajdonképpen magától adott. Az egyes intézmények és forráscsoportok leltárai és katalógusai területén a hiányok kitöltése mellett,

135 az említett német és francia kézikönyvek példája nyomán, a forrásismeret kidolgozását és a tematikus levéltárismertetők bővített kiadását kell célul kitűzni. Az oklevelek jegyzékelésének a már folyamatban lévő vállalkozások útján történő folytatása ugyancsak adott dolog, amennyiben ezek az osztrák történelem számára is jelentősek.

136 Érdekes, nagy terv lehetne az Ausztria és tartományai belső történetére vonatkozó bejegyzések jegyzékbe vétele a Hofkammerarchiv „másolati könyveiből" (Gedenkbücher), az Államtanács (Staatsrat), az Allamkonferencia (Staatskonferenz) és a Kabinetiroda (Kabinettskanzlei) jegyzőkönyveiből, ami az Államtanács esetében egyúttal egy javarészt megsemmisült fond utolsó maradékát is feltárná.

137 Nem szabad elfelejteni egy olyan területet sem, amelyért nagyobb összefüggésben eddig csak keveset tettek. Ez pedig Ausztria története ama forrásainak felmérése, amelyek vagy Ausztria területén kívül találhatók, vagy egyáltalán, mint pl. az idegen követségi jelentések, Ausztria területén kívül keletkeztek.

138 Még nagyobbak lesznek a fehér foltok ha figyelmünket a tudományos kiadások és a kritikai-elemző vizsgálatok útján történő forrásfeltárásra fordítjuk. Mindazon munka ellenére, amelyet a „Fontes rerum Austriacarum" terjedelmes sorozatán, a „Kommission für Neuere Geschichte Österreichs" publikációi vagy a „Monumenta Germaniae Historica" és a „Freiherr vom Stein" féle emlékkiadás Ausztriát illető kötetein mérhetünk le, itt nem történt több, mint a kezdeti lépések megtétele.

139 A legjobban ellátott természetesen itt is a korai és a kiteljesedett középkor, ámde hiányzik az elbeszélő források nagyobb részének modern kiadása. Mindenekelőtt érvényes ez az osztrák annalesek hatalmas mennyiségére, amelyeknek egy alapos, az egyes kéziratokig visszanyúló újrafeldolgozását Alphons Lhotsky már 1949-ben az első Osztrák Levéltári Napon követelte.

140 Mint a későközépkori fontos historiográfiai példák egyikére mutatott rá, Eneas Silvio Piccolimini „História Austrialis" c. művére, amelyet még mindig Adam Koller kiadásában kell használni.

141 Az elbeszélő források körén túl a terrénum már nagyon áttekinthetetlen. Az osztrák tartományok okmánytárai többnyire a 13. században végződnek,

142 csak Felső-Ausztria rendelkezik egy olyan oklevéltárral, amely a 14. század végéig terjed, bár első kötetei átdolgozást kívánnának. Nincs az egész tartomány területét átfogó okmánytára Voralbergnek és — a sok előmunkálat ellenére

143 62