Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

ben nyelvhez és helyhez, (azaz a nemzeti jogrendhez) kötött. Ezért is találni idegenben minden korban sokkal kevesebb joghallgatót mint más szakok diákjait.

33 Míg a külhoni tanulmányokat végzők területi mozgása végig elsősorban a különböző államok politikai helyzetének függvénye volt, az idegenben tanulók szakválasztását meghatározólag maga a numerus clausus hozta exisztenciális kényszerhelyzet szabta meg. A külföldi érvényesülés felé irányított pályatervekbe a nemzeti kultúrába ágyazott s a belső szellemi piacon érvényesíthető képzettség logikusan nem fért be. Helyüket is az egyetemes érvényű és hasznú természettudományok töltötték be. Ahhoz, hogy az egyetemi antiszemitizmus által létrehozott újfajta szakosodás mértékét értelmezzük, emlékeztetni kell arra, hogy a zsidó diákság szakválasztása már korábban is sokkal „modernebb" volt mint a nemzsidóké, amennyiben kevésbé maradt meg a jórészt közületi érvényesülési piacokhoz kötött bölcsész-tanári, államtudományi-jogi, erdőmérnöki stb. képzettségi ágak bűvkörében. A numerus clausus által szükségessé váló átcsoportosulás az exakt tudományok felé tehát nem volt előzmény nélküli. A zsidó diákság mindig is erősebberi volt például a műegyetemen és az orvosi karokon képviselve, mint egyebütt (mint ahogy erősebben volt képviselve a reáliskolákban és később — 1924 után

34 — a reálgimnáziumokban is, mint az általános majd a humán gimnáziumkban). Így a külföldi orientációval járó szakmai átállás kevésbé öltött volna drámai jelleget, ha nem járt volna együtt az egzisztenciális elidegenedés, a nyelvváltás és a kulturális elgyökértelenedés önmagukban nyomasztó élményeivel. A külföldi szakmai átcsoportosulás főbb tényeit három regiszterben lehet összefoglalni. Míg a honi zsidó diákság szakválasztásában a jog — bár a korábbinál enyhébb mértékben — továbbra is hegemonikus fontosságú maradt (az összes főiskolás mintegy harmadának arányában), a külföldre kerülők számára vonzerejét majdnem teljesen elvesztette. Helyébe idegenben a mérnöki és az orvosi pálya lépett, kisebb mértékben a közgazdasági. A külföldön tanulók aránya az összes magyar-zsidó egyetemi hallgató között a korábbihoz képest példátlanul felszökött. Ezeknek a változásoknak mértékét legjobban az mutatja, hogy míg a világháború előtt minden szakon a magyar-zsidó diákságnak csak egyharmad alatti, történelmileg egyre csökkenő kisebbséget (lásd a 2. táblázatot) tanult külföldön, az 1930-as években már a leggyakrabban választott szakokon (a jog kivételével) többségüket, még a bölcsészek között is majdnem felüket találni idegenben. Ez a mutató mindennél jobban jelzi a felnövő magyar-zsidó értelmiség magjának kikerülését a hazai szellemi piacokról. 4. Numerus clausus és társadalmi kiválasztás. Bármilyen súlyos kényszerhelyzetet is teremtett, az egyetemi antiszemitizmus hatása sajátos szelekcióval érvényesült csak. A külföldre kényszerített diákság kiválasztásának elve egy sor egymásnak nem egyszer ellentmondó tényező eredője gyanánt elemezhető. Ilyen volt elsősorban a zsidóság különböző szakmai, vagyoni és kulturális rétegeit eltérően sújtó kizártság mértéke a hazai egyetemekről, illetve ezeknek a zárt számok feloldására való készsége (például szakváltás vagy vidéki beiratkozás árán, esetleg „protekció" segítségével), valamint az a képesség, hogy a külhoni tanulmányok feltételeit (például anyagilag) megteremtsék és ezeket eredményesen (a nyelvi nehézségek ellenére) elvégezzék. Ilyen volt azonkívül természetesen a „minden áron" való egyetemi tanulmányoktól remélt társadalmi mobilitásra vagy státusmegőrzésre való hajlam, az ezeknek tulajdonított csoportsajátos érték, illetve az a szellemi és egzisztenciális mozgékonyság, mellyel a családok inkább elfogadták, illetve előkészítet32