Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

tartományi egyetemek által kibocsátott diplomák nagy részének automatikus érvényessége vagy az ott abszolvált félévek beszámítása a tanulmányi időbe. A határokkal az immár vízumhoz és tartózkodási engedélyhez kötött külföldi tanulmányok adminisztrációja is megnehezedett. A Monarchia felbomlásával a korábban hegemonikus fontosságú bécsi egyetemi tanulmányok folytatásához

5 gyakran nélkülözhetetlen rokoni, családi-szövetségi hálózatok tagjai — akiket ezentúl az osztrák—magyar határ mellett a devizakorlátozások és az egyenlőtlen elszegényedés is elválasztott — már nem képezhették azt a szolidáris társadalmi mikroközeget, mely azelőtt sok budapesti polgár vagy akár kispolgár gyermekét a császárváros világhírű orvosi vagy bölcsészeti karára segítette. Még nyomasztóbban hatott természetesen az egyetemi diákság nagy részét szolgáltató polgári és gentroid középosztályok általános elszegényedése, állás- és birtokvesztése, esetleg átmenek ülése a trianoni Magyarországra (nevezetesen a Felvidéknek azelőtt a bécsi egyetem vonzásköréhez tartozó nyugati részeiről). Ráadásul a háború után a számos, itt nem részletezhető okból kibontakozó főiskolai beiskolázási hullám

6 résztvevőinek sokkal nagyobbik hányadától volt idegen a németajkúság, anyanyelvi vagy kultúrnyelvi szinten, mint 1918 előtt. A korábbi magyar birodalom viszonylag magas iskolázottságú németajkú kisebbségeinek nagy része (az erdélyi és szepességi szászok, a bánáti svábok, a nyugati és észak-nyugati végek részlegesen elnémetesedett zsidósága, vagy egyszerűen Bécsben, Pozsonyban stb. honos magyar állampolgárok sokasága) az utódállamokban maradt. Az új egyetemi publikumnak tehát a korábbihoz képest csak elenyésző hányada volt érdekelt a szomszéd országok német főiskoláinak látogatásában a német kultúrfolytonosság fenntartása (vagy egyenesen a magyar asszimiláció vonzásának ellensúlyozása) végett.

7 Ugyanakkor a helyi egyetemi hálózat befogadókészsége az 1912-ben alapított debreceni és (az 1919-ben Pécsre áthelyezett) pozsonyi egyetemmel, valamint a kolozsvári egyetem Szegedre költözésével lényegesen kibővült. A megcsonkított országban nemcsak az egyetemek száma duplázódott meg (míg a korábbi főiskolai hálózat majdnem érintetlenül tovább működött),

8 de a konszolidációs kormány voluntarista (a „kulturfölényt" célzó) iskolapolitikája révén az intézmények ellátottsága, a tanulmányi feltételek, az anyagi infrastruktúra stb. számottevően meg is javultak. A helyi tanulmányi kínálat mennyiségi és minőségi növekedésével — s ezen belül a területi decentralizációt is fontos tényezőként kell említeni (hiszen a főbb főiskolai központok majd hogy nem az ország négy sarkában helyezkedtek el) — a magyarországi felsőoktatás konkurenciaképessége a korabeli külfölddel szemben jelentősen megerősödött. Egyedül a klebelsbergi kultusztárca által alapított külföldi intézetek (Bécsben, Berlinben, Rómában stb.) és ösztöndíjak szaporították a legalább átmenetileg (általában egy-két félévig) külföldön tanuló magyar diákok számát. Ezeknek hatása azonban semmiképp sem lehetett tömeges. Egy hivatalos statisztikai adatokon alapuló becslés az állami ösztöndíjasok arányát a külföldön tanuló magyarok között 1922/3—1929/30-ra kereken 7%-ra, 1930/31—1936/7-re mindössze 5,7%-ra teszi.

9 Bizton lehet tehát állítani, hogy 1919 után a főiskolai beiskolázás majdnem minden jelentős társadalmi tényezője radikálisan gyengítette a külföldi tanulmányok végzésének eshetőségeit. Marad persze a numerus clausus, melyet a tárgyalt szempontból független társadalomtörténeti változónak kell tekintenünk. A hírhedt törvényt, mint ismeretes, az ellenforradalmi kormányzat saját szélsőséges táborának tett engedmény gyanánt szavaztatta meg. Klebelsberg minisztersége alatt (1928-ban), a Bethlen kormány korábbi ígéreteihez híven, törvénymódosítással enyhítették a zárt számok rendszerének zsidóellenes élét. Ennek ellenére a numerus cláusüs fennmaradt rendelkezéseinek gyakorlati végre22