Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar-zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus clausus alatt / 21–40. o.

hajtása és — ettől csak részben függetlenül — a főiskolákon az egész korszak alatt dívó (mivel a kormányzat által legalább is hallgatólagosan tolerált) s időnként (főképp az 1930-as években) fel-fellángoló antiszemita uszítás és erőszak a zsidó érettségizők magyarországi főiskolázási lehetőségeit igen lényegesen korlátozták. Igaz, hogy ez a korlátozás a legtöbb intézményben sohasem érte el a törvény által előírt 6%-os (a népességi aránynak megfelelő) mértéket. Egyes vidéki egyetemi karok liberalizmusa (illetve publikumhiánya), az érintettek egy részének kivételezett helyzete vagy opportunus vallásváltása révén a zsidó főiskolai jelöltek helyi beiskolázása nem szenvedett a várhatónak (s a törvény megfogalmazói által elvárt) megfelelő törést.

10 A zsidóság korábban rendkívül magas egyetemi iskolázottsága — mely még osztálysajátosan is a nemzsidókra jellemző egyetemre kerülési valószínűség mintegy másfél-kétszeresére becsülhető

11 — már csak azért sem jutott a betervezett mélypontra, mert időközben a század elejétől fokozatosan elmélyülő — s a trianoni Magyarország területén elhelyezkedő erősen asszimilált és polgárosodott (túlnyomóan neológ) zsidóságra különösen jellemző — demográfiai depresszió a zsidó érettségizők sorait a továbbfejlődő gimnáziumi túliskolázás ellenére is megritkította. Mégis, a numerus clausust nemcsak azért tekinthetjük történelmi vízválasztónak, mert a korábbi liberális joggyakorlattól teljesen idegen (s mint ilyen a magyar zsidóság élményvilágában joggal él úgy, mint a fasizálódás első állomása), hanem azért is mert történelmileg először késztetett diáktömegeket hatalmi nyomás alatt külföldi főiskolák látogatására. A zsidóság ugyanis többféleképp reagált a numerus clausus okozta kényszerhelyzetre. Egyesek kitértek, bár ez az 1920-as években viszonylag ritka magatartás volt, hiszen a Tanácsköztársaság alatt mintegy az antiszemita terrort megelőzendően kibontakozó példátlan kitérési hullám nagyrészt kimerítette a zsidó hitközösség elhagyására formálisan is kész, vallásilag elközömbösült rétegek csoportbázisát.

12 Mások kivándoroltak, különösen a forradalmakban részt vevő vagy azokkal szimpatizáló baloldali értelmiség soraiból. Ez a „megoldás" sem érintett azonban sokaságot. A fehérterror elöl a határokon túlra érkező menekültek nem jelentéktelen része, néha még a veszélyekkel s az üldöztetéssel is dacolva, visszatért Magyarországra. Gyakoribb volt a mobilitási stratégia átállítása a szabadértelmiségi pályákról (orvosi, ügyvédi, mérnöki) — melyek azelőtt a zsidóság szakmai-társadalmi emelkedésének legfontosabb kifutási terepeit nyújtották — a főiskolai képzettséget nem igénylő magánhivatalnoki, esetleg vállalkozói tevékenységek felé. A numerus clausus így paradox módon azoknak a gazdasági tőkével rendelkező vagy az ilyet kezelő, sajátosan „polgári" rétegeknek létszámát gyarapította (úgy, hogy még — az érettségizettek korspecifikus arányának további növekedésével — képesítésük javításához is hozzájárult), melyeknek érvényesülési lehetőségeit a „keresztény kurzus" deklarált gazdaságpolitikája szerint a nemzsidó tőkésréteg javára éppen hogy viszsza kellett volna szorítani.

13 Mindezek a válaszok maguk is társadalmi kényszerpályákat jelentettek az érintettek számára. A zsidóság összessége számára enyhítették, de nem oldották fel a numerus clausus hozta kényszerhelyzetet. Erre teljesen a külföldi tanulmányok sem nyújtottak kibúvót. Mégis, ha ezeknek felbecsült hatását is számba véve dolgozzuk ki a numerus clausus mérlegét a zsidóság iskolai esélyeinek alakulására nézve, viszonylag magas értékeket kapunk. Egy ilyen számítás ahhoz a következtetéshez kell hogy vezessen, mely szerint a numerus clausus — bármily válságos helyzetet is teremtett a politikai életben, a zsidó—nemzsidó sorsközösség élményének ideológia értelmezésében vagy akár csak az érintett családok gazdasági háztartásában, jövőképében, magyarságtudatában — célját, a zsidó túliskolázás gyökeres visszaszorítását végül is csak igen részlegesen érte el. 23