Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Várkonyi Gábor: 'Király urunk eő Fölsége koronászatia': magyarok az 1636-os birodalmi gyűlésen és római király koronázáson / 3–15. o.

csak gemantbol es giöngböl allot es annak az be foglalása arani volt, az meli igen illet eö Fölsegenek es szepis volt, voltis készemben."

43 Ezek szerint Batthyány Ádám a legközvetlenebb udvari emberek közé tartozott, másképpen királyi korona nem lehetett volna a kezében. Rendkívül érdekes, hogy a cseh királyi koronát a magyar királyi udvar kamarása tarthatta a kezében. Ez arra utal, hogy a Habsburg udvarban a magyar királyi udvar, a cseh királyi udvar és minden bizonnyal a császári udvartartás is elindult valamiféle integráció felé. A különböző udvarok tisztségei, méltóságai átfedték egymást, bizonyos értelemben összefonódtak, egybeolvadtak. A különböző Habsburg udvarok, mint a cseh vagy a magyar összefonódása nem volt egyértelmű folyamat. A magyar királyi koronát, a példánál maradva, cseh királyi kamarás nem fogta és nem is foghatta volna a kezében. A magyar koronát az ország területéről sem volt szabad kivinni. A magyar rendek, és ebben teljesen egységesek voltak, ragaszkodtak az önálló királyi udvar fönntartásához. A választás a város székesegyházában történt. Ide vonultak lóháton az elektorok, mindegyikük előtt udvari marsallja haladt, és ide kísérték udvari nemesei III. Ferdinándot. A székesegyházban előbb misét hallgattak, majd az elektorok megesküdtek arra, hogy tiszta lelkiismerettel, a birodalom érdekeit szem előtt tartva fogják megválasztani a római királyt. Végül mindannyian bevonultak a sekrestyébe. Ide már csak három-három tanácsost vihettek magukkal. Bár Batthyány ez alkalommal is kívül maradt, de most ismerve a szokásokat pontosan tudta, hogy mi történt odabent. Az elektorok választását a mainzi érsek beszéde előzte meg, majd ezt követte III. Ferdinánd megválasztása. Rögtön a római király megválasztása után az elektorok követet küldtek II. Ferdinánd császárhoz, hogy tudósítsák őt a választás eredményéről, és döntésükhöz beleegyezését kérjék. Batthyány ekkor II. Ferdinánd kíséretéhez csatlakozott, és az öreg császárt szállásáról a székesegyházba kísérték. A császár előtt a mainzi érsek beszámolt a választás eredményéről. Ezt követte a császár beszéde. II. Ferdinánd könynyezve köszönte meg a választófejedelmeknek, hogy fiát méltónak és alkalmasnak találták a római királyságra. A császári könnyek a választás eddigi politikai élét az érzelmek szférájába terelték. Tehették, most már talán egy kicsit megkönnyebülve is, hiszen a választással a Habsburg diplomácia jelentős győzelmet aratott. A császári beszéd hallgatóinak elérzékenyülését Batthyány Ádám is följegyezte: „oli szép szokal szollot eö Fölsege eben az okasioban az kire sokaknak anira megh eset az szivök hogi siras neköl nem alhatak az eö Fölsege szép szóval es ayanlasat."

44 n. Ferdinánd személyes hangú beszéde a választási ceremónia eddigi komolyságát oldva előkészítette a választás második részét, az ünneplést. A megválasztott római király a választófejedelmek társaságában az oltárhoz ment és megkezdődött a hálaadás. Ahogy ezt Batthyány jelezte, a felállított ágyúkból háromszor adtak le díszsortüzet, „örömet lőttek", trombiták és dobok hangjára Te Deumot énekeltek. A székesegyházban jelenlevők hangulatának megváltozását Batthyány feljegyzése is hűen tükrözi, „az kirali az oltáron eölve vigan volt nagi nevetve az Ellektorokal az urakis hasomlokepen mind eöröltek"

45 — olvashatjuk a memóriáiéban. A választási ceremónia utolsó eseménye a választás eredményének nyilvános kihirdetése volt. A székesegyház közepén felépített emelvényre vonultak az elektorok a királyi és a császári felségjelvényekkel, ide vitték fel III. Ferdinándot, és az egyik püspök felolvasva kihirdette, hogy a jelen levő választófejedelmek valamint a távollevők követei egyetértve, egy akarattal választották római királyságra III. Ferdinánd magyar és csehországi királyt. A ceremóniák végén a. császárt és a királyt a választófejedelmek kísérték 11