Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 3. szám - Várkonyi Gábor: 'Király urunk eő Fölsége koronászatia': magyarok az 1636-os birodalmi gyűlésen és római király koronázáson / 3–15. o.

a szállásukra. Itt még az udvari emberek lehetőséget kaptak arra, hogy kifejezhessék jókívánságaikat III. Ferdinándnak. Batthyány Ádám talán szóban is elmondott köszöntésének szavaival zárta ennek a napnak a krónikáját: „Tahat az kinek kedve volt hosza készet foghata eö Fölsegenek es esz mostani tisztiben megh aldhata [...] az meliet engedgien az Sz. Haromsagh es egi Bisoni Isten, eö Fölsegenek sokaigh szerencsesén bírnia es mindeneket esz által io bekesegre veszerelni es vyny, esz uttan az koronasztotis eö Fölsegenek egesegesen megh érni sziböl kyvanom Istentől megh adatny."

46 A koronázásra csak egy hét múlva, a karácsonyi ünnepek után, december 30-án került sor. A nagyszabású ünnepségre a városnak is jól fel kellett készülnie. Felépítettek egy négy ember széles fedett deszka folyosót, mely alatt egy lovas is kényelmesen elfért. Ez a fedett út a városházától egészen a székesegyházig vezetett. A nyers deszkafalakat sárga és vörös posztóval vonták be. A város főterén egy szabadtéri konyhát építettek, felállítottak egy mesterséges kutat fehér- és vörösbor számára. A koronázás reggelén elfoglalták helyeiket a dobosok és a trombitások. Körben a téren és a folyosó két oldalán felsorakoztak a katonák is. Batthyány Ádám ezen a napon is az udvari kíséretben lévén maga is részese lehetett az eseményeknek. Részletesen leírta az uralkodók és a választófejedelmek ruházatát, a hagyományos német ordó szerint történő koronázást és az azt követő hatalmas ünneplést, a városiak féktelen jókedvét és a fejedelmek, urak lakomáját a városházán. III. Ferdinánd a koronázásra vörös atlasz dolmányba és vörös-arany mentébe öltözött fel, „magyar formán", ahogy Batthyány azonnal megállapította. A választásra csehországi királyként, a cseh felségjelvényeket viselve jelent meg, a koronázáson pedig nem királyként, hanem egyszerűen magyar ruhában vonult a székesegyházba. A helyzet csak látszólag ellentmondásos. A Habsburgok számára a magyar korona azt jelentette, hogy a császári címen túl, a birodalom határain kívül rendelkeztek egy önálló királyság trónjával. A magyar királyság még a kapcsolt tartományok és jelentős területek elvesztése után is a legfontosabb címe volt a Habsburgoknak. Ezt pedig a római király, aki magyar király is volt, koronázásának ceremóniájában kifejezésre kellett juttatni. Mivel — ahogy ezt már mondtuk — a magyar felségjelvényeket az ország területéről nem lehetett kivinni, a magyar királyságot csak kétféleképpen lehetett szimbolizálni: az egyik a magyar királyi udvar jelenléte a szertartások, a ceremóniák során; a másik lehetőség pedig az volt, hogy a király öltözetével jelezze kapcsolatát a magyar trónnal. Mivel a cseh királyi cím a választófejedelmi rang miatt a választás során nélkülözhetetlen volt, ezért erre csak a koronázás során kerülhetett sor. III. Ferdinánd magyaros dolmánya, vállára vetett mentéje a koronázási szertartás során a Habsburgok magyar királyságát volt hivatott szimbolizálni. A szimbólumokat egyébként is halmozó koronázási szertartáson volt egy tudatosan használt, jellegzetesen Habsburg szimbólum. Batthyány Ádám feljegyzéseiből idézünk: „... az kirali köntösben fel eöltösztetek ugi mint karoleas [V. Károly] kentöseben es az karolios quintonak [V. Károly] az koronaiat felében tétek ..." vagy „... az karolos kintos [V. Károly] pálos formán való szabliaiat az nakiban [nyakába] attak ..." vagy a vitézek avatása során „... eötet [ütötte] megh háromszor az ball vallat karolos qvintos eöregbik pallosával" és végül a trónba ültetés előtti eskü letételekor „... az Evangeliomot az kin karolis quintos megh esköt tahat eötetis megh eskötet az Magoncziai Ellektor."

47 Valószínűleg nemcsak Batthyány tudta, hogy a koronázáson szereplő legfontosabb tárgyak, a palást, a korona, a kard, a pallos és a biblia V. Károly, a legnagyobb Habsburg uralkodó tárgyai voltak. Ezen a koronázáson már maga 12