Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - A privatizáció és a levéltárak: nemzetközi szakmai konferencia Budapesten / 14–22. o.

Ebből következően az állami vállalatoknál (ideértve az egyéb gazdálkodó szervezeteket is) kb. 100 ezer jőlyóméternyi, kellően át nem selejtezett irat-, tervés adattári anyag halmozódott fel. Ennek ellenére a régóta esedékes és további halasztást nem tűrő levéltári beruházások ügyében a politikai rendszerváltozást megelőzően érdemi intézkedés nem történt A művelődési kormányzat ez év tavaszán hozott határozatának köszönhetően viszont esélyt kaptunk arra, hogy e késlekedés hátrányos következményeit kivédhessük. Az említett határozat alapján a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megkezdte egy központi funkciót ellátó gazdasági levéltár első — 30 ezer folyóméternyi irat befogadására alkalmas — blokkjának felépítését. Az építkezés befejezésének tervezett időpontja 1994. A minisztérium emellett támogatja négy, összességében ugyancsak 30 ezer fm vállalati irat tárolását biztosító regionális jellegű raktár kialakítását. Megítélésünk szerint ez a három éven belül realizálódó raktári kapacitás nemcsak arra lesz elegendő, hogy a vállalati irattárak történeti értékű részét megőrizzük, hanem lehetővé fogja tenni az irattári anyag átmeneti kezelésével kapcsolatos feladatok ellátását is. A továbbiakban a csődeljárással, valamint a privatizációs eljárással kapcsolatos jogszabályok levéltári vonatkozásait szeretném röviden áttekinteni. A csődeljárásról szóló törvény a felszámolásra került gazdálkodó szervezet iratainak további sorsát a lehető legbiztonságosabb módon rendezi el. Ugyanakkor a levéltárak jelenlegi állapotára, feltételeire nincs tekintettel. Kimondja, hogy a felszámoló a gazdálkodó szervezet iratait a területileg illetékes levéltárnak adja át, ahol azt a hatályos levéltári jogszabályok szerint selejtezik, a nem selejtezhető tételeket pedig állományba véve megőrzik. A levéltárakat érintő további fontos előírás, hogy az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és megőrzésével kapcsolatos költségeket — a felszámolt vagyon terhére — meg kell téríteni. E törvényt néhány héttel ezelőtt hozta a parlament, s 1992. január l-jén lép hatályba, a végrehajtást illetően nincsenek még tapasztalataink. Bízunk abban, hogy ezen újszerű feladat ellátásával — az átmeneti levéltárként való működéssel — történeti szempontból jelentős irategyütteseket is meg tudunk majd menteni. Egyúttal reméljük, hogy az új feladat ellátásához szükséges feltételeket az érintett levéltárakban rövid időn belül sikerül megfelelő módon biztosítani. LAKOS JÁNOS (Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári osztályának osztályvezető-helyettese, Magyarország): ELKÉPZELÉSEK A MAGÁNVÁLLALATOK LEVÉLTÁRI ANYAGÁNAK VÉDELMÉRŐL Magyarországon, akárcsak a többi volt szocialista országban négy évtizeden át az állami tulajdon döntő túlsúlya érvényesült. A magánszféra gyakorlatilag a személyes tevékenységi területekre szűkült le. Ebből következően levéltári anyag szinte csak olyan szervezetekben, intézményekben keletkezett, ahol az állam elvileg jogszabályokkal biztosíthatta a történeti értékű iratok védelmét keletkezésüktől fogva. Alapvetően megváltozik a helyzet napjainkban, amikor a magántulajdon újra és egyre nagyobb mértékben teret nyer a gazdaságban. E folyamat levéltári konzekvenciáinak levonása sürgős feladat. Néhány szót szeretnék szólni arról, hogy a magyar levéltárosok milyen elképzeléseket alakítottak ki a gazdaság magánszektorában, tehát a magánvállalatoknál, gazdasági társaságoknál, szövetkezeteknél (a továbbiakban összefoglalóan: magánvállalatok) keletkező levéltári anyag védelmének biztosítására. 17