Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Muszka Erzsébet: A nagyszombati jezsuita kollégium leltára a rend felosztásakor (1773) / 53–69. o.

mekkora vagyon áll rendelkezésre, mennyi a rend követelése és mennyi a tartozása. Ennek a hatalmas munkának a lebonyolítását igen gondosan megszervezték és szabályozták a kiadott utasításban. A munka párhuzamosan indult meg Magyarország egész területén, s elvégzésére három főből álló bizottságokat állítottak fel. E megbízottak különféle érdekeket képviseltek: egy közülük az egyháziakat, kettő pedig a világiakat. Az utóbbiak egyike a helytartótanács azaz a politikai, másik a magyar kamara azaz a gazdasági hatóság képviseletében tevékenykedett. Az összeírást a világi megbízottaknak két példányban kellett elkészíteni, s az egyházi képviselőnek való bemutatás, valamint a mindhármuk általi aláírás után a helytartótanácshoz, illetve a kamarához kellett eljuttatni. Az elkészítés mikéntjét is igen gondosan meghatározta az utasítás: megszabta, kinek mi a feladatköre; hogyan kell eljárni a pénz, a kötelezvények és egyéb iratok átvizsgálása során; mit kell zárlat alá helyezni, milyen értékeket kell leltárba venni stb. Kiindulásként a régi leltárak átvizsgálását és a helyszínen történő tájékozódást jelölték meg, melyet teljesen új összeírás felvételének kell követnie. Az inventáriumoknak nemcsak az egész jezsuita rendtartomány, hanem az egyes kollégiumok és más szervezeti egységek anyagi helyzetét, továbbá a jezsuiták által kezelt alapítványok összegét és céljait is világosan kellett tükrözniük. A jezsuita javakból az uralkodó jóváhagyása nélkül semmit sem lehetett elidegeníteni, s a további intézkedésekig a birtokok kezelését a kamarának kellett ellátnia. Nagy körültekintést igénylő feladatot jelentett a jezsuita és nem jezsuita, az egyházi és világi eredetű vagyon elkülönítése; a pénzvagyon esetében a követelések és tartozások tisztázása. Szinte kisebb történeti és jogi tanulmányok születtek egy-egy vitás birtokkal kapcsolatos kérdés eldöntésének előkészítése során. A Jézus Társasággal szembeni követelések igénybejelentési határidejét hazaiak esetében három, külföldiek esetében hat hónapban jelölték meg. Az ingóságok köre sem kerülte el az utasítás készítőinek figyelmét. A kisebb értéket képviselő, a rend tagjainak használatában lévő holmikat, elsősorban ruházati cikkeket, fehérneműt sajátjuknak rendelték átengedni. A könyvekre és iratokra vonatkozóan úgy intézkedtek, hogy a könyveket vissza kell adni a kollégium könyvtárának, ahonnan azokat kikölcsönözték. Kivételt tettek — külön kérésre — abban az esetben, ha a kölcsönzőnek további munkájához, kutatásaihoz szüksége volt még azokra. A bizalmas iratokat, feljegyzéseket az egyházi megbízott átvizsgálta, majd a két világi megbízott jelenlétében megsemmisítette, hogy ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe. Nagy körültekintéssel igyekeztek eljárni a személyi kérdésekben. Előzetes tájékozódás alapján megtartották azokat a volt jezsuitákat, akik a birtokok, az oktatási és az egyházi intézmények további működéséhez nélkülözhetetlenek voltak: így helyükön maradtak az egyetem jeles professzorai is. Volt, aki egy hónapi ellátást és útiköltséget kapott hazatéréséhez; volt, akinek új élet kezdéséhez nyújtottak segítséget. Természetesen akadtak olyanok is, akiket elbocsájtottak, mindenekelőtt a laikusok és az egyszerű fogadalmat tettek közül.

5 A leltározás munkájának gondos, aprólékos előkészítése, az egyes feladatok pontos kijelölése még a fenti, igencsak vázlatos áttekintés alapján is azt mutatja, hogy az államnak nem állt érdekében a jezsuiták által Magyarországon kiépített hatalmas és jól működő szervezet szétzúzása a feloszlatás során. Igyekeztek mindent megtenni annak folyamatos és szákszerű működtetése érdekében, s bizonyos feladatok végrehajtását elhalasztották ezért. (így pl. csak ké54