Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - A privatizáció és a levéltárak: nemzetközi szakmai konferencia Budapesten / 14–22. o.

iratokkal is foglalkozni kell. Javasolja, hogy dolgozzanak ki egy kötelező direktívát az irattári és levéltári iratok kezelésére a Szlovák Köztársaság vállalatainak privatizálása idején. A Cseh Köztársaságban a kormányzat 1991 júniusában elfogadott egy határozatot arról, hogy a Belügyminisztérium ki fog dolgozni egy modell-statutumot az átmeneti levéltárakra vonatkozóan. Az ügyben most folynak a konzultációk. A Szlovák Köztársaságban szintén most készítenek egy a szlovák kormány elé terjesztendő jelentést az irattárak állapotáról, mely jelentés szintén érinteni fogja ezeket a specifikus problémákat, valamint az átmeneti levéltárak létesítésének kérdését. Ezeket az illetékes szervek szubvencionálnák, ami a személyzetet, beruházást és helyiségeket illeti. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a privatizáció, a geo-politikai térségünkben új elemeket hoz a levéltári életbe. A levéltári irat tradicionális birtokosa mellett, aki az állam volt, megjelenik egy új birtokos is — a magáncég vagy -személy. Várható, hogy magáncégek/vállalatok, jogi vagy természetes személyek levéltárakat fognak alapítani. Az ilyen iratok, ill. levéltárak létezése megköveteli, hogy törvényes módon szabályozzák az állam és a levéltári iratok, ill. levéltárak kapcsolatát, hogy megtalálják a védelem és a hozzáférés módját, hogy a közérdeknek megfelelően hasznosítsák az információkat. A fentebb felvázolt gyakorlati problémák inkább csak elméletiek, mivel csak most kezdődött meg nálunk a folyamat. A nagy nemzeti vállalatok privatizációja most indul. Valószínűleg az első vonatkozó jogi normák párhuzamosan jelennek meg. Ezt követően, minthogy az új levéltári törvény tervezete tanulmányozás alatt van, a levéltári iratokra vonatkozó részletesebb és komplexebb, a vállalatok, ill. elődjeik tevékenységéből kiinduló követelmények is ki lesznek dolgozva, hogy az iratokat a teljes társadalom levéltári forrásaiba integrálhassuk. MOLNÁR JÖZSEF (Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári osztályának vezetője, Magyarország): AZ ÁLLAMI VÁLLALATOK PRIVATIZÁLÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ LEVÉLTÁRI PROBLÉMÁK Magyarországon már a 80-as évek második felében több olyan — a piacgazdaság irányába mutató — intézkedés született, amely alapjaiban változtatta meg az állam és a gazdálkodó szervezetek kapcsolatát, s egyre szűkebbre vonta a vállalatok belső ügyeibe való közvetlen állami beavatkozás lehetőségét. Így a gazdasági szférában keletkezett levéltári anyag védelmét illetően a hatályos jogszabályok viszonylag korán, már 1985-ben alkalmazhatatlanná váltak. Az évtized végére nyilvánvalóvá lett, hogy az akkorra már körvonalazódó privatizációs program megvalósulása esetén a levéltáraknak kell gondoskodniuk : — a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudó, felszámolásra kerülő vállalatok iratainak átmeneti megőrzéséről és átselejtezéséről, illetve a selejtezés után visszamaradt dokumentumok örökös megőrzéséről; — a privatizált állami vállalatok levéltári anyagának átválogatásáról és átvételéről, ha ezek őrzésére az új tulajdonos nem képes, vagy nem hajlandó. E feladatsor méreteivel kapcsolatban tudni kell, hogy 2950 után vállalati iratok levéltári átvételére — raktárak hiányában — csak elvétve került sor. 16