Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 1. szám - A privatizáció és a levéltárak: nemzetközi szakmai konferencia Budapesten / 14–22. o.

levéltárat fenntartó szervezet és e) — többnyire kereskedelmi és szolgáltató vál­lalatok — amelyeknek nincs ilyen kötelezettségük. A hatásköröktől függően ki­dolgozták a selejtezés szabályait, a levéltárosok meghatározták a selejtezési ka­tegóriákat és a hatásköröket, valamint a selejtezési határidőket. Formai és jogi szempontból tehát minden biztosított volt: az irattári doku­mentumok iktatása, a selejtezés, valamint a levéltári iratok gondozása. Problé­mát a munkaerőhiány jelentett, ebből fakadt a végrehajtás elégtelensége pl. a vállalati ellenőrzés területén (csak levéltárosi ellenőrzés volt, ami nem pótol­hatja a teljes ellenőrzési mechanizmust), valamint az egész irattározási vonalon. A specifikus problémák közül megemlítendők: a számtalan átszervezés az államigazgatásban és a gazdasági területen, ami a levéltárat átmeneti levéltárrá változtatta és változtatja még most is, valamint a megszűnt szervezetek régi irattárai. A gazdasági átalakulás fontos része a demokratikus társadalom megterem­tésének. A privatizáció és a reprivatizáció (nálunk a kisprivatizáció már meg­valósult, vagy folyamatban van, míg a nagyprivatizáció éppen hogy csak el­kezdődött) fontos részei ennek. Ugyanakkor levéltárosi szempontból a vonat­kozó jogi változások nem elegendőek és a máig hatályban lévő levéltári törvény érvényét veszíti. A privatizálásra vonatkozó jogi normákból hiányzik a priva­tizált vállalatok irattárainak és levéltárainak kezelésére vonatkozó pontos de­finíció. (A részvénytársaságok a levéltárakba szállítják az irataikat, de nem tudni, hogy mely részvénytársaságok ezek.) Az új levéltári törvény tervezetének paragrafusai — a cseh és a szlovák kormányzat már megtárgyalta, és parlamenti vitára előkészítette — bár nem komplex módon, de kitérnek a privatizált vállalatok iratainak és levéltárainak kezelésére. A levéltári törvénytervezet pontosan kimondja, hogy „az állami szervek, a helyhatóságok, valamint más jogi és fizikai személyek, akik vállal­kozói tevékenységet folytatnak, kötelesek biztosítani a saját, illetve az elődeik tevékenységéből származó írott dokumentumok szakszerű kezelését (beleértve a kapott iratokat is). Figyelembe véve a Csehszlovákiában napirenden lévő kérdéseket, a priva­tizáció nem jelent különleges gondot a levéltáraknak, mert az 1948-as államosí­tás előtti vállalati iratok mind állami levéltárakba kerültek, fel lettek dolgozva, és néhány kivételtől eltekintve az eredeti tulajdonosok nem kérik vissza azo­kat. Csak a cégük eltűnésére vonatkozó jogi iratok és a pénzügyi helyzetüket taglaló ügyiratok iránt érdeklődnek. A vállalatok privatizációja felveti az irattári és a levéltári anyag utólagos kezelésének problémáját. A levéltári iratok esetében két lehetőség van: a) az eredeti cég kezeli, vagy b) az illetékes állami levéltár kezeli. Az irattári anyag esetében a dolog bonyolultabb, az ideális a következő lenne: a) az utódvállalat, azaz a privát cég végzi a kezelést, b) létrehozandó átmeneti levéltárak végeznék, ezek az adott körben a vál­lalatok összes irattári iratát megkapnák. Lehetőség szerint el kell kerülni, hogy a levéltárak átvegyenek irattári anyagot. A Szlovák LIG az 1991. szept. 3-i'ki, a Szlovák Köztársaság Privatizációs és Nemzeti Vagyonkezelő Minisztériumához írt levelében leszögezte, hogy a priva­tizált vállalatoknál lévő levéltári iratok a Szlovák Köztársaság egységes fond­jának integráns részét alkotják, és mint ilyenek állami védelem alatt állnak. A tervezet kimondja annak a szükségességét is, hogy a még nem kiselejtezett 15

Next

/
Thumbnails
Contents