Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Kollega Tarsoly István: Levéltári hungarika kutatás / 40–52. o.

KOLLEGA TARSOLY ISTVÁN Levéltári hungarika kutatás „Európa tán minden országának levéltáraiban még számtalan kézirat fekszik ismeretlenül, mely ha összeszedetnék, hazánk történeti irodalmát egészen más lábra fogná állítani, mint amelyen mostan áll." (Simonyi Ernő, 1859) Előzmények A XVIII. század a magyar forrásfeltárás számára jelentős fordulatot hozott. E században a figyelem — szemben a korábbi egyháztörténeti adatgyűjtéssel — a nemzeti történelmünk felé fordult. A korszakot Bél Mátyás, Pray György, Katona István munkássága jellemzi. Míg Bél Mátyás forráskiadványa a legfontosabb hazai elbeszélő kútfőkkel foglalkozott, Pray György megkezdte az okleveles anyag jegyzetekkel és kritikai magyarázatokkal ellátott rendszeres kiadását. Katona István 1801-ig megjelent több mint negyven kötetes forráskiadványa már a forrásközlés és forráskritika tudományos alaposságú, magas színvonalú műve volt. A feltárások csak a korabeli hazai gyűjtemények anyagát vizsgálták, ekkor még nem gondoltak a külföldi levéltári és könyvtári dokumentumokra, mégis ez volt az a kor, amikor az iratmásolás és iratközlés magas színvonalra jutásával megteremtődött a lehetősége annak, hogy megfelelő szakmai tudással felvértezve, néhány évtized múlva külföldre is eljutva maradandó eredményű gyűjtőmunkát tudjanak végezni. A hungarika kutatás története Az első átgondolt ilyen munkálatot a Magyar Tudományos Akadémia megalapításakor fogalmazták meg. 1826-jban egy több kötetes forráskiadvány kiadását határozták el, amelyhez a feltárást a hazai levéltárakon túl a külföldi könyvtárakban és levéltárakban végeznék, magyar vonatkozású dokumentumokat gyűjtve. A szisztematikus gyűjtés néhány év múlva megindult s az eredményekről beszámoltak az akadémiai évkönyvekben. 1833-tól kezdve kutatásokat folytattak a nagyobb német, belga, olasz és angol gyűjteményekben. Az akadémiának nem volt elegendő anyagi forrása a terve végrehajtásához, ezért inkább csak az önkéntes felajánlásokra hagyatkozhatott. Egy-két lelkes tag végzett feltárást és másolási munkát a találomra kiválasztott levéltárakban. Baricz György Olaszországban tárt fel jelentősebb anyagot, a velencei kutatásairól küldött jelentéseket az akadémiának, Gévay Antal levelező tag a bécsi levéltárakban végzett gyűjtést stb. Ebben az időszakban a legintenzívebb kutató Petrovics Frigyes volt, aki elsősorban a német és az osztrák gyűjteményekről küldött beszámolókat és oklevélmásolatokat. Igen értékesnek bizonyultak a párizsi külügyminisztérium archívumában készített, II. Rákóczi Ferencre vonatkozó másolatai, amelyek az akkori történetírás számára sok szempontból módosították a kialakult felfogást. Franciaországi hungarikákkal Zsivora György, Vass László és különösen Szalay László gazdagította az Akadémia gyűj40