Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

tetőtörvényszékek átalakítására vonatkozó konkrét javaslatokkal. Az Ecclesiasticum a római katolikus egyház leromlott anyagi helyzetének, megtépázott tekintélyének helyreállítását tűzi ki célul, továbbá tisztázza a katolikusoknak a Magyarországon elismert és eltűrt felékezetekhez való viszonyát, kiemelve közülük a görögkeleti egyházat, amellyel uniót sürget. A PoZiticumban az elnéptelenedett országrészek betelepítéséről, a földbirtok hitelképességének helyreállításáról, az oktatás, az ipar és a kereskedelem fellendítéséről, egységes pénz-, súly- és mértékrendszerről, valamint népjóléti intézkedésekről szól — helyenként a merkantilizmus szellemében. A katonai fejezet, a Militare, legfontosabb feladatának a mobil katonaság beszállásolása, élelmezése, előf ogattal történő ellátása és a terhek megyénkénti arányos elosztása körüli nehézségek és visszaélések megoldását tartja, kevésbé a végvári rendszer újjászervezését és ellátását. Végezetül a Camerale a korona jövedelmeit veszi számba. Szerzői úgy látják, hogy a legfontosabb jövedelemforrást a töröktől visszafoglalt területek jelentik, amelyeknek visszaváltásakor méltányos, ha egykori tulajdonosaik — az egyháziak kivételével — fegyverváltságot („ius armorum") fizetnék. Azután a hadiadó, amelynek mértékét úgy illenék megállapítani, hogy „... a Felségnek módot nyújtson az országot megtartani és kellően igazgatni, s amely a jobbágynak nem akadályozza jólétét és nem teszi tönkre". Ezt segítené elő a tervezetnek az a javaslata is, hogy a nemesség vállaljon részt a terhekből, magyarán: adózzék. További jövedelemforrásul szolgálna a fogyasztási adó (accisa) és a regálék. Mindezek legnagyobb vámszedője pedig az országban állomásozó császári katonaság, amelynek visszaéléseit — a tervezet készítői szerint — mihamarabb meg kell szüntetni. Kollonich Lipót (1688 augusztusától kalocsai érsek) nagy határozottsággal és meggyőződéssel látott a főbb javaslatok megvalósításához. Még el sem készült a tervezet szövegének tisztázatával a bizottság jegyzője, Franz Joseph Krapff udvari haditanácsos, amikor 1689. augusztus 22-én, a király augsburgi tartózkodása idején, három felhívást bocsátott ki a Magyar Kancellárián keresztül az „Einrichtungswerk" végrehajtásával kapcsolatban. Az elsőben, az ún. Impopulations Patensban telepeseket hívott külföldről és a királyi Magyarországról a török uralom alól felszabadított területekre, s részletezte a betelepülőknek biztosított kedvezményeket. A másodikban, az ún. Neoaquistica Patensban értesítette a vármegyéket, hogy a töröktől visszavett újszerzeményi területek egy részét nyilvános árverésen áruba bocsátják, jelentkezzenek az érdeklődők. A harmadik leiratot ugyancsak a megyékhez intézte, s abban felszólította őket, hogy jelentsék az 1683 óta kifizetett hadiadó és az elkövetett katonai rablások adatait —, hogy Antonio Caraffa tábornok, főhadbiztos ellen felhasználhassa azokat. (Akivel egyébként a bíboros súlyos vitába bocsátkozott a hadsereg visszaélései miatt.) Kollonich Lipót gyors megvalósítást remélt, helyette kiváltotta a rendek ellenállását — akik sérelmezték a megyék életébe történt beavatkozást, s amúgy is elutasították a projektumot a nemesi kiváltságok tervezett megsértése miatt —, és magára vonta a bécsi katonai körök haragját. A koronatanács kijelentette: Kollonich téved, ha azt gondolja, hogy a javaslatok kidolgozására rendelt bizottság elnökeként jogosult végre is hajtani azokat.

8 Eme belpolitikai, és Kollonich Lipót hatásköri túllépésén, mint emberi tényezőn kívül, két fontos körülmény játszott még közre az „Einrichtungswerk" bukásában. Az egyik magának a tervezetnék az a sajátossága, hogy javaslatai nem alkotnak egységes rendszert, nem eléggé tervszerű a felépítése, s nem mentes az ellentmondásoktól sem: előremutató pozitív javaslatok és negatív megnyilvánulások keverednék benne. A másik külpolitikái és katonai tényező: nevezetesen a Rajna-menti francia háború, amely 1688 szeptemberétől kétfrontos 4