Levéltári Szemle, 42. (1992)

Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - Varga J. János: Kísérlet az "Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn" című reformtervezet megvalósítására, 1689–1723 / 3–17. o.

küzdelemre kényszerítette a császárt. Amikor Kollonich Lipót és a bizottság 1689 novemberében benyújtotta a koronatanácsnak a tervezetet, még (s már) javában folyt a küzdelem mind a magyarországi török, mind a francia fronton, s hamarosan itt is, ott is csorbát szenvedtek a császári fegyverek. Ezek is motiválták az udvari körök elhatározását, amikor az „Einriohtungswerk" félre tétele mellett döntöttek. Mindent összevetve: igen kedvezőtlen bel- és külpolitikai körülmények között született meg, került a bécsi kormányzat elé, majd „ad acta" — legalábbis teljes megvalósítását illetően — Kollonich bíboros és munkatársainak reformtervezete. Pedig jobb sorsra volt érdemes ez a kormányzati alapdokumentum, amely Magyarország anyagi és szellemi felemelkedésének megvalósítása tekintetében előnyösen különbözött a lipóti korszak többi tervezetétől. Kollonichék lényeges pontokon észrevették a török korszakból kilépő ország elmaradottságát, s a bajokon komolyan segíteni kívántak. Tervezetük mélyen beleágyazódott a kor viszonyaiba, és irányt mutatott a jövő lehetőségei számára, elsősorban a közigazgatás terén. Ezért valósulhattak meg életrevaló javaslatai a következő években, s élhetett szellemisége a Habsburg-kormányzat későbbi intézkedéseiben is. Ami a Iustitíariumban foglaltakat illeti: Kollonichék javaslata előkészítette a felső közigazgatás reformját.

9 Ennek első lépéseként, 1690. augusztus 12-én megjelent a király rendelete a Magyar Kancellária átszervezéséről, amely szóról szóra követte a tervezet mellékletébe foglalt javaslatokat.

10 Az új Kancellária, állandóan hivatalában tartózkodni köteles négy tanácsosával és két titkárával, továbbá rendszeres üléseivel, az udvari hatóságok mintájára testületi hivatallá alakult át, amely a birodalom központi kormányszerveiben hozott döntéseket továbbította.

11 A vallásügyi fejezetben megfogalmazott, a katolikus egyház megerősítését szolgáló célkitűzéseknek megfelelően, az ellenreformáció nem 'korlátozta tevékenységét a protestánsokra és a magyar etnikumra. A jezsuiták, Kollonich Lipót aktív támogatásával, kierőszakolták a görögkeleti ruténok és románok egy részének unióját a római katolikusokkal. A Jézus Társaság nagy fegyverténye volt a görög szertartású katolikus (unitus) egyház létrehozása, mert a római egyház évszázadok óta arra törekedett, hogy megszüntesse a keleti skizma hatását és unióra bírja az ortodox vallás híveit. Kollonich 1704. január 7-én kapott teljhatalmat az új szerzeményi (neoaquisita) területen történő térítésre, ám ő azt már jóval korábban elkezdte.

12 Szinte erőszakkal dolgozott a magyarországi ruténok, románok és szerbek unióján. Munkájában kitűnően képzett főpapok és szerzetesek támogatták, mint Benkovics Ágoston váradi püspök és leleszi prépost, aki a legjobban ismerte az 1680-as évek elején a munkácsi püspökség viszonyait, azután Monasztelli Demeter szatmári és szabolcsi főesperes, aki 1686ban jelentést készített a Duna-melléki görög szertartású szerb helységek egyházi helyzetéről, továbbá Ravasz Ferenc, Hevenesi Gábor és Szentiványi Márton jezsuiták. Kollonich bíboros érsek a legnagyobb uniós sikert a munkácsi püspökségben érte el, amelyhez 420 parókia és 300 000 lélek tartozott.

13 1686-ban a görögkeleti papság egy bazilita szerzetest,

14 bizonyos Metódot választotta meg munkácsi püspökké, aki akkor a helybeli bazilita kolostor főnöke volt. Metód sok kárt okozott az unió ügyének, mire Kollonich közbelépett és elmozdította a helyéről. 1689-es római tartózkodása idején, egyik bíborostársa javaslatára kérte fel a munkácsi püspökség betöltésére Joseph de Camelist, aki Chios szigetéről származott, s Rómában tanult a görög kollégium növendékeként. Pappá szentelése után az albánok hittérítőjeként, majd az orosz baziliták római prokurátoraként és a vatikáni görög kéziratok őreként igazolta rátermettségét, így nem 5