Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - MÉRLEG - Vargha Dezső: Modern rabszolgaság. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (1945–1949). Pécs, 1990. / 94–95. o.

nyéket, az ottani civil lakossággal való kapcsolatot, a hazautazást, egyszóval mindazt, amely ezt az időt jellemezte egy-egy ember átélt élményein keresztül. A tanulságokat és az értékelést a zárszó tartalmazza. Az .alapos kutatómunkát mutatja, hogy ezt követően két mellékletet is szentel a szerző a számadatok összegzésének, amely területenként summázza a meglévő adatok alapján az elszállítottak számát és arányát, valamint az 1949ben hazatértek adatai alapján az igénybevétel helyét és idejét. A másik nagy szerkezeti egységben szemtanúk számolnak be ezekről az évekről. A kutatómunka megkezdésekor még nem mindenki vállalta azt, hogy a könyvben név szerint is megjelenjen, ebből adódik az a gyakorlat, hogy egyesek teljes nevükön, mások pedig nevük monogramjával, vagy a keresztnevük közlésével szerepelnek. Minden személy után rövid életrajz következik — ezen időszak történéseinek rövid összegzésével —, majd a fölvétel helye és ideje. A szerző ezzel is igyekezett teljessé tenni a képet, ugyanis mind területileg, mind típusában szerteágazó a megszólalók köre. Jellemző az interjúkra, hogy egyszerű emberek szólalnak meg, a maguk egyszerű szavaival beszélnek az átélt eseményekről — több helyen éppen ezért zárójelesen ki is kellett egészíteni vagy pontosítani mondanivalójukat —, de éppen ettől hiteles, nincs benne semmi művi, semmi mesterkélt fölhang. A mondanivalójuk őszinteségéből érezni, hogy bizalommal vannak a kérdező iránt, máskülönben nem nyíltak volna meg előtte olyan őszintén és kendőzetlenül. Bár általános jellemzőként sokszor csak jelzésszerűen érintenek egyes dolgokat — éppen ezért jól oda kell figyelni az olvasónak az ilyen részeknél —, de egy-egy interjú mégis kerek képet ad az átélt borzalmakról, sőt a sorok között föl-fölvillan az emberi derű, a helyi lakossággal, az őrökkel való emberi kapcsolat egymásrautaltsága is. Az egész részen, minden megnyilatkozónál érezni azt a mögöttes tartalmat, amely a sztálinizmus lényegéből fakad, és amely megmérgezi mind az elhurcolt magyarok, mind az ottani lakosok életét. Éppen ezért ez a könyv a maga naturalizmusában, tényfeltárásában többet elmond egy embertelen ideológia gyakorlatáról, sőt hétköznapjairól, mint száz eszmefuttatás! Ha valaki rna azt mondja, hogy hézagpótló mű született, még édeskeveset mond. Ezen könyv szerzőjének abban van úttörő szerepe, hogy erről a sokáig tabutémáról végre átfogóan ad számot, megmutatja, hogy a vak önkény éppen azokra sújt le, akik — márcsak életkoruknál fogva is — a legkevésbé tehetnek bármiről is, és megmutatja a hazai németség azon kálváriáját, amelyet eddig illett kihagyni vagy egyszerűen átsiklani fölötte. Minden életkorú és foglalkozású olvasónak melegen ajánlom e művet, mindenki talál ugyanis olvasása közben megszívlelendő tanulságokat. Vargha Dezső