Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - MÉRLEG - Böőr László: Petrikné Vámos Ida: A tanácsi nyilvántartások levéltári forrásértéke az irattani kutatások tükrében. Bp., 1989. / 96–97. o.

PETRIKNÉ VÁMOS IDA: A tanácsi nyilvántartások levéltári forrásértéke az irattani kutatások tükrében Sorozatszerkesztő: Müller Veronika. Levéltári Módszertani Füzetek, 8. szám. Űj Magyar Központi Levéltár, Budapest 1389. 190 pag. „. .. A 80-as években a községi tanácsok 70—90 darab nyilvántartást vezettek . .., a nagyközségi tanácsok 140—150 féle darabot..., a városok 150—170 darabot.. ., a megyék pedig 250 darabot..." írja Petrikné Vámos Ida a kötet bevezetőjében. Ezek a számok már önmagukban is jelzik e sajátos irattípus különös súlyát a tanácsi ügyintézésben, de ha ehhez még hozzávesszük a nyilvántartások fő sajátosságait, az adatgazdagságot, a sokrétűséget és az összegző jelleget, akkor joggal állapíthatjuk meg, hogy a szerző egy rendkívül jelentős forrástípusra irányítja a figyelmet. Petrikné Vámos Ida nagy szakmai gyakorlattal és jelentős anyagismerettel rendelkező levéltáros, aki hosszú ideig kezelte és vizsgálta a tanácsi iratokat. Ez a tény nyilvánvalóan szerepet játszik abban, hogy most megjelent munkájában is a tanácsok működése során keletkezett nyilvántartásokat, mint levéltári forrásokat vizsgálja, a történeti forrásértéket állítva a középpontba. Munkáját azért is tartjuk különösen jelentősnek, mert a nyilvántartások többnyire „kívül esnek" a különböző irattári terveken: lévén többnyire iktatatlan és külön kezelt iratok, amelyek gyakran még az irattárakba sem kerülnek, megmaradnak az ügyintézők asztalfiókjaiban. Ennek következtében meszszemenően egyetértünk a szerző azon felfogásával, hogy a nyilvántartások körét tágan értelmezi: az iratok tartalmi és formai azonosságai alapján kerülnek elemzésre olyan irategyüttesek, amelyek a fogalom klasszikus meghatározásai alapján nem tartoznának ide. így illeszkednek a kötetbe és kerülnek nyilvántartásként feldolgozásra a különféle statisztikai adatszolgáltatások, öszszesített kimutatások, vagy éppen eredetileg „gyűjtőszámként" megjelenő adatÖsszesítések. A kötet voltaképpen a 246 tanácsi nyilvántartás irattani elemzése, amelyeket a szerző a tanácsi szakigazgatás ágazatai szerint kialakított XIV. csoportba (fejezetbe) sorol be. A kiadvány a tanácsok megalakulásától lényegében az 1980-as évek második feléig használt nyilvántartásokat tartalmazza, bár a különböző tanácsi szintekre (község, nagyközség, város, megye, járás) vonatkozó elemzéseit az 1983. december 31-i állapot szerint végzi el. Az elemzés során valamennyi szabályzatra vonatkozóan közli: a) a nyilvántartás vezetését elrendelő jogszabályt, azok módosításait, illetve utal a helyi kezdeményezésekre, b) a nyilvántartás vezetésének pontos illetve valószínűsíthető időpontját, a nyilvántartás érvényességi idejét, c) amennyiben 1950 előtt hasonló célú nyilvántartást vezettek, annak megnevezését, d) a nyilvántartások rovatait, 96