Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - MÉRLEG - Vargha Dezső: Modern rabszolgaság. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (1945–1949). Pécs, 1990. / 94–95. o.

Modern rabszolgaság Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (1945-1949) Irta és szerkesztette dr. Füzes Miklós Pécs, 1990. 360 pag. Az utóbbi években számtalan „fehér folt" tűnik föl történetírásunk egén, amit az utóbbi évtizedek politikája igyekezett a „szőnyeg alá söpörni." Dicséretes vállalkozás tehát, ha ezeket a „fehér foltokat" szerzőink minél előbb igyekeznek eltüntetni. Márcsak azért is halaszthatatlan ezen munkák megjelentetése, mert az ezeket az eseményeket átélt szemtanúk még közöttünk vannak, az „utolsó pillanat" tehát arra, hogy emlékeiket rögzíthesse az utókor. A Baranya Megyei Levéltár tudományos főmunkatársa, Füzes Miklós többévi kutatómunkával vállalkozott arra, hogy földolgozza a magyar állampolgároknak a második világháború végén, majd az azt követő években a Szovjetunióban teljesített „jóvátételi közmunkájának" történetét, amely „Málenykij robot" („Kis munka") néven vonult be a köztudatba. Amint azt a szerző az előszóban leírja, az „utolsó lökést" a munkája megírásához egy édesanya kétségbeesett hangú levele jelentette, aki még ennyi év távlatából is siratja 1946-ban messzi idegenben elpusztult fiát, és kéri személyes segítségét a dokumentumok fölkutatásához. A Formatív Kft. által megjelentetett kötet első részében a szerző történeti források alapján tárgyalja ezen „jóvátételi közmunka" történetét. A polgári személyek igénybevételének tárgyalásakor az 1945. januári magyarországi hadihelyzet állását veszi alapul, amikor a hadimurikára történő igénybevétel gyakorlatát ismerteti. Ettől elkülöníti az ún. jóvátételi közmunkát, amellyel kapcsolatos központi és helyi rendelkezéseket is ismerteti. Átfogó képet ad területenként a követett gyakorlatról, fölvillantva a helyi adminisztráció erőfeszítéseit, és az ezt áthúzó szovjet intézkedéseket. Külön tárgyalja az ilyen jellegű munkára igénybe vettek tömegének létszámát és arányait, amely a magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallókat sújtotta leginkább. Színesíti a képet az a gyakorlat, hogy azokon a vidékeken, ahol a „szükséges létszám" német ajkúakból „nem telt ki", a magyarokból „pótolták ki a hiányt". Hasonló alapossággal dolgozta föl a szerző azokat az útvonalakat és úticélokat, amelyeken és amelyekre történt a szállítás, valamint azokat a fölkutatási kísérleteket, amelyek a kiszállítás után történtek. A hazahozatal ismertetésekor rátér a magyar kormány ezzel kapcsolatos szűkös lehetőségeinek tárgyalására, a Népjóléti Minisztérium Hadifogoly Gondozó Kirendeltség Debrecenben székelő táborgondnoksága tevékenységének ismertetésére. Ezen rész utolsó fejezeteként a személyes átélés rögzítésével kapcsolatos gyűjtőmunka tematikáját és gyakorlatát villantja föl, amely végigkíséri a viszszaemlékező szemtanú beszámolójában a mozgósítást, az elszállítást, a Szovjetunióban végzett munka körülményeit, az elhelyezést, a kétségbeejtő körülmé94