Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A Revista Arhivelor 1987–1989-es évfolyamai / 84–88. o.

üthetjük a folyóirat mellékleteként kiadott „A Nevelési és Közoktatási Minisztérium rendszeréhez tartozó irattári anyagok megőrzési mutatóját" (1/1989). I. Sabau, az egészségügyi intézmények irattáraiban mutatkozó helyzetről írt és kiemelte, hogy fokozatosan csökkentették az 1960-ban előírt, akkor óriásira méretezett „megőrzendő" anyagot (3/1987—348/352). Alexandru Mitrescu beszámolt a bukaresti vállalatok irattárosai számára rendezett oktatásról, amelynek célja a nyilvántartás és a selejtezés jobb megszervezése volt {4/1987—445/446). A levéltári munka minőségét taglalta V. Capilneanu és I. Sabáu a Máramaros megyei néptanácsok viszonylatában (1/1989— 50/52). Cornel Dinu szót emelt az egyes fondok nyilvántartó-ellenőrző lapjainak részletesebb szerkesztése érdekében (1/1989—66/68). Hasonló kérdések kerültek szóba a főigazgatóság által rendezett kerekasztal-tanácskozáson is. A vita középpontjában az állt, hogy a régi, alapszámokhoz igazodó rendszert fenntartsák-e, vagy szerkesszenek teljesen új leltárakat (4/1987—431/444). E vitával kapcsolatban Stefan Suciu tanulmányából az derül ki, hogy Brassó megye 1918 előtti anyagát alapszámok szerint rendezték, a későbbieket selejtezés után új leltárral látták el. Hasonlóképp jártak el Brassó város irataival (1353—1950) és a Fekete Templom levéltárával (1371—1976) (4/1988—414/416). G. Bobulescu ismertette a biztonsági mikrofilmezés eredményeit, kiemelve, hogy minden tekercset két példányban készítenek el (4/1989—357/359). Flórian Oprea felvázolta a raktárak higiéniai követelményeit, a dokumentumok romlásának folyamatát, illetve megakadályozását vagy legalábbis késleltetését (3/1989—221/226). A „Vélemények" rovatban olvashatjuk Eleonóra Mitrescu gondolatait, amelyekben a fondok integritása mellett foglal állást. Egy intézmény vagy vállalat átalakulása nem igényli új fond megújítását. E követelmény akkor is érvényes, ha az intézmény területi illetékessége változott. Nem ellenzi külön gyűjtemények létrehozását (pl. fényképek), de megköveteli jelzet elhelyezését az anyafondban (2/1987—192/194). Andrei Caciora szerint a változások új fondot eredményeznek, mint pl. Arad megye (1950-ig) és Arad tartomány (1950— 1958) esetében. A szerző azonban megjegyzi, hogy a már kutatásra bocsátott fondok viszonylatában további változtatásoknak helye nincs, függetlenül szervezetük — besorolásuk helyes, vagy helytelen voltától (2/1987—195/196). M. Stanciu szerint az igazságszolgáltatás szerveinek anyagát intézmények szerint kell őrizni (bíróság, ügyészség stb.), az eredeti aktacsomókat pedig változatlanul kell hagyni (2/1989—232/234). Több anyag ismerteti az állami levéltárajk személyzeténeik továbbképzését. Ebben nagy szerepe van a különböző nyelvéken és írással készült dokumentumok helyes olvasásának. Itt említjük meg, hogy a folyóirat beszámolót közölt az állami levéltárak eredményeiről (2/1989—113/121). Eszerint 1959 és 1989 között az állomány 14 000 folyóméterről 200 000-re nőtt. összesen 41 területi részleg (levéltár) működik 50 000 négyzetméter hasznos területen. Számos új épülettel gyarapodtak, például Aradon, Temesvárott, Csíkszeredán, Marosvásárhelyt stb. Mintegy 35 000 vállalati és intézményi irattárost oktattak tanfolyamaikon. A folyóiratban beszámolók olvashatók a román levéltárak munkatársainak részvételéről nemzetközi és hazai tudományos rendezvényeken. Anyagi források hiányában viszont a külföldi kutatások megszakadtak. A saját hazai tudományos rendezvények általában évfordulókhoz kapcsolódtak. Így megemlíthetjük Románia kikiáltásának 110., vagy az 1848-as forradalom 140-ik évfordulóját <3/1987—353/355, 3/1988—351/352). A vidéki beszámolák közül figyelemre méltóak a csíkszeredai rendezvények 1987—19884>an (3/1987, 3/1988). Az ott 87