Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Egy táblabíró a forradalomban: Csány László levelei 1848 márciusából / 72–78. o.

töltötte, az ifjúkori jó barát, gróf Schmiedegg József családjának: özvegyének és fiának körében. A gróf 1837'-ben bekövetkezett halála óta Csány volt a Schmiedegg-vagyon kezelője és Kálmán fiának gyámja. Gyámfiát sajátjaként szerette és nevelte. Miután a fiú örökségét óriási adósságok terhelték, Csány a család zalai birtokainak eladásával, és újabb hitelek felvételével próbálta gyámfia vagyonát megmenteni. 1848 első hónapjaiban éppen ilyen céllal tartózkodott Pesten. Hitelszerző akciójába más megyék Pesten időző liberális vezetőit, régi ismerőseit, barátait is bevonta. E találkozások, együttlétek révén azután, szinte akaratán kívül, részese lett a pesti forradalom eseményeinek.

3 1848 februárját és március első heteit Pesten töltötte, gyengélkedő egészsége miatt a szállásáról is álig mozdult ki/

1 így nem véletlen, hogy éppen az ö szállása vált a vidéki ellenzékiek egyik kedvelt találkozóhelyévé. Vukovics Sebő emlékirata szerint már március első napjaiban „Csány Lászlónál a tüzesbb hazafiak a fontos körülmények felett értekezni többször jöttek össze.

5 Március 4-én viszont Csány ment el az Ellenzéki Kör Uri utcai „székházában" tartott ülésre. Itt épp az ellenzék közös fellépésének a módjáról vitatkoztak a jelenlévők, amikor megérkezett Kossuth március 3-i országgyűlési indítványának a híre. A liberális nemesi ellenzék tekintélyes vezetői örömmel fogadták, hogy Kossuth felirati javaslata végre konkrétan nevén nevezte az ellenzék számos követelését. Többen közülük azonban — így Csány is — hiányoltak belőle több fontos követelést, amely szerintük elengedhetetlen lenne egy új, polgári alkotmány kidolgozásához.

6 Az ülésen végül is megszületett egy, az ellenzék valamennyi követelését magában foglaló programszerű nyilatkozat kiadásának a gondolata. A liberális nemesi reformmozgalom követelését összegző „12 pont" első változatát (amelyet Irinyi József szerkesztett) 1848. március 13-án tárgyalta meg és fogadta el az Ellenzéki Kör ülése.

7 Az Ellenzéki Kör március 14én késő délutánra összehívott következő ülésén a követelések nyilvánosságra hozatalának és felterjesztésének módjáról folyt a vita. Az alapvető követelésekkel a megyék liberális nemesi vezetői és a pesti értelmiség radikális fiataljai lényegében egyetértettek, a Pilvax ifjúsága mindössze a politikai foglyok szabadon bocsátásának igényével egészítette ki az Ellenzéki Kör programját. Amíg azonban a radikális ifjúság a 12 pontot petíció gyanánt, a pesti lakosság ezreinek aláírásával azonnal el akarta küldeni Pozsonyba, a nemesi liberálisok előbb Batthyány Lajosnak, az ellenzék Központi Választmánya elnökének aláírásával köröztetni kívánták az egész országban, hogy a vidék összes liberálisának csatlakozásával adjanak nyomatékot az országgyűlés élé terjesztendő követeléseknek. Az utóbbi javaslatot a csongrádi ellenzék feje, Klauzál Gábor tette. Indítványa mellett érvelt a liberális tábor másik két tekintélyes vezetője: Pest megye alispánja, Nyáry Pál és Csány László is. Erélyes fellépésüknek szerepe volt abban, hogy végül az Ellenzéki Kör határozatban mondta ki: fel kell kérni Batthyányi a liberális ellenzék összehívására, hogy az ellenzék országos ülése tárgyalja meg és véglegesítse a „12 pontot." Ezt azután az egész országban köröztetni kell, hogy a petíciót milliók nevében terjeszthessék az országgyűlés elé.

8 Mint ismeretes, másnap, március 15-én a Pilvax ifjúsága keresztülhúzta az Ellenzéki Kör terveit. A liberális nemesi ellenzék áltál évtizedes politikai küzdelmek árán kiérlelt, és az álig pár nappál korábban pontokba szedett követeléseket a radikális pesti értelmiségi fiatalok az utcára, a tömegek elé vitték, mondván: elegük van a „táblabíró" politikából! Nem tudni pontosan, hogy Csány hol kapcsolódott be a „nagy nap" eseményeibe, mikor vált a tüntetés puszta szemlélője az események cselekvő részesévé. Jelenlétéről, tevékenységéről a forradalom szemtanú-krónikásai (zömében pesti értelmiségiek) hallgatnak,

9 és nem említi a nap eseményeinek legrészletesebb feldolgozása sem.

m 73