Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Egy táblabíró a forradalomban: Csány László levelei 1848 márciusából / 72–78. o.

Báró Kemény Zsigmond szerint röviddel a tüntetés megkezdése után már „Csányi szállásán összegyülekezve valának" az Ellenzéki Kör liberális nemesi vezetői, és arról tanakodtak, hogyan lehetne a tömegmozgalmat féken tartani, annak csendes lefolyását biztosítani. Miután azonban „a forradalmi csarnok már nem hajlott a politikai múlttal bíró emberekre, s annál kevésbé egy Klauzálra vagy Csányira, kik az előbbi napokban a 12 pontnak petíciókénti szóbahozását is rosszallták, mint a köd, oly hamar oszlott szét eredmény nélkül és sok csalatkozás mellett a Csányi-konferencia."

11 Pulszky Ferenc emlékirata szerint Csány március 15-én délután a pesti városházánál csatlakozott a forradalmi tömeghez. Itt „Klauzál, Nyári Pál, Rottenbiller és Csányi László a mozgalom élére álltak, s miután már meg kellett lenni a forradalomnak, azt úgy vezették, hogy a törvényes mederből minél kevésbé áradjon ki."

12 E célt szolgálta a pesti városházán megalakított Rendre Ügyelő Választmány, amelynek munkáját Csány az első percektől fogva segítette. A városházán tartózkodott még akkor is, amikor másnap, (március 16-án) késő este Pulszky Pestre érkezett. „A hosszú zöld asztal körül ott találtam Klauzál Gábort és Nyáry Pált, Rottenbülert, Csányi Lászlót, s körültök az írók fiatal nemzedékét" — emlékezett vissza Pulszky a találkozásra.

13 A március 16-ról 17-re virradó éjszakát a pesti nép az utcán töltötte. Szerencsére — a forró hangulat dacára — nem történt rendbontás. A Pesti Hírlap szerint ebben szerepe volt a „központi választmány"-nak, és azon tagjainak, „kik az éj nyugalmát feláldozva, a városháznál fenvirrasztottak. Ilyenek tudomásunkra: Rottenbiller Leopold, Nyáry Pál, Csányi László, Klauzál Gábor, s még több hazafiak."

1

^

1 Miután Csány hivatalosan is tagja lett a „közbátorság föntartására kirendelt választmány"-nak, huszártiszti múltjából eredő katonai képzettségét a nemzetőrség szervezésében kamatoztattad Március. 17én pl. a választmány elrendelte, hogy „egy, az őrseregnek rendezésére" kinevezett alvalasztmány, Csány László hozzájárulásával, a fegyverek kiosztása iránt lehető legcélszerűbben intézkedjék.

16 Csány lakása a következő napokban, hetekben a forradalom egyik „főhadiszállása" volt, miután az események irányítását kezükbe vevő liberálisok többször tartották itt megbeszélésüket.

17 Csányt baráti szálak fűzték a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagjaihoz, akik többször meghívták a testület üléseire, és gyakran kértek tőle tanácsot.

18 Csány csak akkor „hagyta el" a forradalom pesti vezérkarát, amikor a MOIB önálló feladattal bízta meg. 1848. április 10-én kapta meg kormánybiztosi kinevezését a nyugat-dunántúli parasztmozgalmak lecsendesítésére, az antiszemita pogromok megfékezésére, a „törvényes szabadság és rend" fenntartására.

19 A magát korábban szerényen csak „kisvárosi politikus"-nak nevező Csány (aki azelőtt soha nem vállalt hivatalt) a márciusi események hatására elkötelezte magát a forradalom törvényes vívmányainak védelmére és egész hátralévő életét e cél elérésének szentelte. A most közlésre kerülő — részleteiben már korábban is ismert — levelek nem csak Csány László gondolkodását, politikai elképzeléseit tükrözik, de egy kicsit a liberális nemesi „vezérkar" egészének lelkesedését és félelmeit is a márciusi napokban. Mindegyik levélben vegyes érzelmek keverednek. A forradalmi vívmányok felett érzett örömöt a törvényes rend megőrzése miatti aggodalom ellensúlyozza. Kezdetben az aggodalom, később az öröm az erősebb. Az első két levelet Csány március 15-én este írta. Az I. címzettje gróf Batthyány Károly szentgróti nagybirtokos, a zalai liberális párt egyik oszlopos tagja és pénzelője, Csány régi harcostársa, az Ellenzéki Kör tagja."

20 Utóiratát azután vetette papírra, hogy „Deáknak és Horváthnak" szóló leveleit megírta. Csány Deák Ferencnek küldött részletes beszámolója — miután Deák élete alkonyán a hozzá 74