Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A VKM "repülő bizottságának" szemleútja 1945 augusztusában a nyugat-dunántúli könyvtári, levéltári és muzeális értékek háborús kárának felmérésére és védelmének megszervezésére / 59–71. o.

ideszállította) és a könyvtárat (benne külföldi klasszikusok XIX. századi 'kiadásai is) feldúlták és szétszórták. Egyes elázott darabokat leányával árkokból, bokrok alól, mezei utak mentén maga szedegette össze. A kastélyban Ender bécsi biedermeier festő képei és angolos jellegű empire bútorai elpusztultak, Pietro Longhi 6 db festményéből kettőt megmentettek, a többit egy gazdászati tiszt magával vitte. Bük községbe ikerült a hadilevéltár elmenekített anyaga, amely csekély töredék kivételével elpusztult. A mintegy 170 ládányi iratot előbb az iskolaépületben tárolták, de március 29-én, az oroszok bejövetelekor már bevagonírozva, továbbszállításra készen állott a pályaudvaron. A tisztek a vonatot magára hagyták, és a közeli majorban húzódtak meg. Az oroszok — a helybeli lakossággal együtt — a vagonokat kiürítették, a ládákat feltörték, az iratokat pedig a mezőn, a szó szoros értelmében, szélnek eresztették. A következő napokban széles területen hordta a szél a határban a szétszórt iratokat. Innen gyűjtögette a lakosság a papíranyagot gyújtaléknak. A községben a MADISZ plakátjai és hirdetményei a hadilevéltár papírjainak és térképeinek hátsó tiszta felén készültek. Az országút mentén a bizottság az árokban összehordott trágya- és szemétkupacok közt elázva és bemocskolva maga is látta a kassai hadtest ujabbkori irattárának, valamint az egyik honvédzenekar kéziratos és nyomtatott kottaanyagának töredékeit. Kétládányi irat Radnóczi Ernő védelme alatt visszamaradt az iskolaépületben.

16 Csornán, a premontrei prépostság épületében a hiteles helyi levéltár (egy nagy szekrény irat és egy szekrény protokollum) sértetlen maradt: az oroszok az erős vasajtót nem tudták betörni, azon csupán géppisztolylövések nyomait lehetett látni. A prépostsági magánlevéltár, amelyet ugyan ebben a helyiségben őriztek, szintén elkerülte a pusztulást. A két muzeális értékű kazulát — egyik Louis XVI. lyoni ezüstbrokát, a másik az ún. „arany diadém" — biztos helyen szintén megőrizték. Kapossy János Csornáról visszautazott Szombathelyre, a másik két kiküldött rövid tájékozódást végzett Győrött, majd gondnoki megbízást adott Bay Ferenc városi főlevéltárnoknak, felkérve őt arra is, hogy a tulajdonossal egyetértésben a Magyar Nemzeti Múzeum védőtábláját a hédervári kastélyban is helyezze el. A szemleút tapasztalatait összegezve jelentése végén Voit Pál az alábbiakat írta: „Szemleutamról, amely a Nyugat-Dunántúl háború sújtotta területeit ölelte fel, lesújtó benyomásokkal tértem vissza. Mindent elkövettem, hogy ahol lehet az államhatalom erejével, ahol lehet rábeszéléssel és meggyőzéssel a magyar múlt emlékeinek borzalmasan megcsonkult töredékeit megmentsem. Legtöbb helyen azonban vagy későn érkeztem, vagy elháríthatatlan és rajtunk kívül álló, ma leküzdhetetlen akadályok állották utamat. Különösen áll ez a vidéki kastélyok kincseire. A magyar múlt művészeti emlékeinek 80%-os pusztulását állapíthattam meg e területen anélkül, hogy komoly remény volna e százalékarány csökkentésére, s a fennálló pusztulási veszély kiküszöbölésére, valamint sikerrel kecsegtető javaslatom lehetne a ma is pusztuló muzeális kincseknek — a kormányrendeletben foglalt védelmi módozatokon felüli — gyakorlati megmentése érdekében." Kozocsa Sándor jelentésének záró sorai: „Jelentésemet nem zárhatom mással, mint azzal az óhajjal, hogy az a sötét kép, amelyet a magyar kultúra legfontosabb eszközének, a köz- és magánkönyvtáraknak ilyen nagy pusztulásáról a jelentett helyeken megejtett vizsgálataim és értesüléseim alapján nyertem, országunk más részeiben ne mutasson hasonló színeket." Kapossy János jelentése elején foglalta össze a szemleút általános tapasztalatait, gondolván arra is, hogy ezek a tervezett újabb szemleutaknál figye67