Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A VKM "repülő bizottságának" szemleútja 1945 augusztusában a nyugat-dunántúli könyvtári, levéltári és muzeális értékek háborús kárának felmérésére és védelmének megszervezésére / 59–71. o.

lembe veendők legyenek. Ebben rámutatott arra, hogy a helyszíni tapasztalatok, az időbeli és anyagi lehetőségek figyelembevételével az eredeti programtól el kellett térni. A nyugati végek a szemle idején is rendkívül erős orosz megszállás alatt álltak, falvakban százas, a nagyobb községekben több ezres tömegekben tartózkodtak katonák, minek következtében a háromtagú bizottság és a gépkocsivezető elszállásolása eleve kilátástalannak bizonyult, hasonlóképpen a gépkocsi kellő biztonságba helyezése is, nem is szólva az élelmezés Budapesten előre nem látható nehézségeiről. Az előre megállapított útiprogramnak azt a módját, 'hogy — elsősorban az üzemanyaggal való takarékoskodás érdekében — a kijelölt vármegyékben a helységeket folytatólagosan járják be, megszállván ott, ahol éppen reájuk esteledik, el kellett ejteni. Szállás tekintetében csak a nagy központok, Szombathely és Sopron jöhettek tekintetbe, ezekből végezték a szükséges kiszállásokat, ami kilométerben a tervezetthez képest bizonyos, de száz kilométert meg nem haladó többletet jelentett. A gépkocsi állapota sem tette lehetővé a munkaidő teljes kihasználását, és így nem sikerült valamennyi tervezett szemlét megejteni. A csak 35—38 km átlagsebességre képes kocsi 12—15 defektje nagy időveszteséget jelentett, üzemanyaga a legszűkebben volt méretezve, utánpótlásra sem a belső gumik, sem az üzemanyag tekintetében nem volt lehetőség. így a főútvonalaktól félreeső helységek és kastélyok megtekintésétől el kellett tekinteniök. A bizottság a leginkább veszélyeztetett levéltárak és gyűjtemények biztonságba helyezése terén is csak az első és legszükségesebb formai intézkedésekre szorítkozhatott, mert a mentési munkálatok helyszíni érdemleges végrehajtása — pl. a körmendi Batthyány—Strattmann levéltárban — oly időtöbbletet jelentett volna, hogy a szemle több további részéről eleve le kellett volna mondani. Ilyenképpen a szemleút inkább csak informatív jellegűvé vált. Kapossy János szerint a további utak szervezésénél a következő tanulságokat kell figyelembe venni: 1. A bizottság tagjai részére a miniszteri nyílt parancs mellé a magyarországi orosz haderő főparancsnokának, esetleg magának Vorosilov marsallnak nyílt parancsa volna kieszközlendő (amint ez az előkészítő munka során tervbe is vétetett) amely minden utat megnyithat a szemle számára. 2. A megszállt kastélyok — berendezés, levéltárak, könyvtárak, gyűjtemények — a tulajdonos vagy a szemtanúk közlése szerint teljesen fel vannak dúlva, hivatali vagy pártcélokat nem szolgálnak, és így az az elképzelés, hogy a megóvandó könyvtári, levéltári és muzeális értékek egy helyiségben zároltassanak, kivihetetlennek bizonyult, nem is szólva arról, hogy a legtöbb esetben már nem is nagyon lett volna mit zár alá venni. A szemleútnak hat héttel történt elhalasztása e téren súlyos károkat okozhatott. 3. A helyszínen felvett ténymegállapító, illetve feladatokat kijelölő jegyzőkönyv egy példányát minden esetben célszerű átadni a helyi hatóságnak. 4. A Magyar Nemzeti Múzeum által kibocsátott védőfeliratot — minden megállapodás vagy gondnoki megbízás mellőzésével —, néhány olyan esetben is kívánatos volt kifüggeszteni az esetleges további erőszakos behatolás meggátolására, ahol a gyűjtemények eredeti tulajdonosaik, főleg intézmények birtokában sértetlenül megmaradtak. 5. Ugyancsak ki kellett függeszteni a Magyar Nemzeti Múzeum védőfeliratait a vármegyei levéltárak helyiségein, ahol ez az intézkedés jogilag talán támadható volna. A bizottság tagjainak egyhangú véleménye szerint kívánatosabb lett volna, s kellemetlen félreértéseknek és kimagyarázásoknak vágott volna elébe, ha a gondnoki megbízólevelet — amint eredetileg tervezve volt —, a vallás- és közoktatásügyi minisztertől nyert felhatalmazásra a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke bocsátja ki és írja alá és nem a minisztérium illetékes ügyosztálya. (Iványi Béla, a körmendi Batthyány—Strattmann levéltár őre 63