Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - HÍREK - Tamáska Péter: Kárpótlás és levéltár: a Magyar Levéltárosok Egyesületének 1991. évi vándorgyűlése Nyíregyháza-Sóstón / 93–97. o.

vább léteztek, mint jogi személyek. A pálos utcaseprőként is pálos maradt, gyóntathatott, temethetett és eskethetett. A rendeket tehát nem Németh Miklós kormánya állította vissza: mindig is voltak, arról nem is beszélve, hogy a Szentszék sohasem ismerte el az 1950. évi világi egyezményt. Hogyan bizonyítsák jogos kárpótlási igényüket? Miután 1950-ben 3 hónapot kaptak rendházaik elhagyására, mindenről listát készítettek. Az ÁVH megjelenésével ugyan eltűntek az órák és a személyes vagyontárgyak, az irattárakat és a könyvtárakat széthordták vagy eltüzelték, ám mindig maradtak értékelhető levéltári nyomok. Ennek alátámasztására hozzáfűzhetjük, hogy a pálosok és a márianosztrai börtön körül folyó vitában a vagyoni viszonyokra vonatkozóan sok minden kiderülhet a vincés nővéreknek az igazságügyi tárcához írt 1945 és 1949 közötti jelentéseiből.

2 Gergely Jenő — kiindulva az 1950-es egyezményt is sértő jogtalanságok sorozatából — széles körképet festett a katolikus világi papság vagyonának szétszóródásáról is. A gazdasági rendőrség jogi furfangjaként a plébánosok egy részét kulákként kezelték és büntették. A belügyi iratok közt számos olyan ügyet találhatunk, amelynek szenvedő alanya — pap létére — elfelejtkezett az adóról, a beszolgáltatásról, a cukorrépa vetéséről és az aratásról. Ha megkötötte a kutyáját, állatkínzásért, ha szabadon engedte, hatósági közeg veszélyeztetéséért indítottak ellene eljárást. Az egyház megtörésének másik főszereplője a Földművelésügyi Minisztérium volt. Mivel „lehetőséget" nyújtott arra, hogy 1951. szeptember 1-jéig önként felajánlják a földjeiket, a plébánosoktól s más egyházi személyektől 76 ezer katasztrális hold került át az „állami tartalékföldek" listájára. A plébániákon 800—1600 négyszögöl háztáji maradt. A földek szét voltak aprózva, sem tagosítani, sem eladni nem lehetett azokat. A létrehozott Vallásfelekezeti Alapba csekély bérleti díj folyt csak be, jó részük parlagon maradt. A kántortanítóknak állami fizetés híján 40 katasztrális hold járt az egyháztól, de az egységes iskolarendszer kialakításakor ezek a földek is veszendőbe mentek. Befejezésül az előadó ecsetelte azokat a nehézségeket, amelyeket a négy kivételezett rendnek — a piaristáknak, bencéseknek, ferenceseknek és a szegény iskolanővéreknek — kijelölt nyolc gimnázium fenntartása jelentett. Az akkori időkben egy átlagfizetésnek megfelelő 4—500 forintos tandíjat a régi középosztály tagjai megmaradt értékeikből, a módos gazdák — a kulákok — pedig terményeikből fedezték, hogy gyermekeiket tovább taníthassák. T. Vasady Éva, az Alkotmánybíróság főtanácsosa ugyancsak történelmi gyökerekhez nyúlt vissza a kártalanítással érintett államosítási joganyag áttekintéséről és értelmezéséről tartott előadásában. Gondolatmenetét 1945-tel indította, amikor az állam egyfajta kártalanítást ígért a 100, illetve 50 hold fölötti birtokokból elvett azon földekért, amelyek az 1945. évi VI. tv. értelmében földrendezés alá estek. Hosszas huzavona után a megváltásukkal kapcsolatos kárigények érvényesítését 1947-ben felfüggesztették. 1948-ban az elhagyott javak visszaigénylésére olyan előírásokat alkalmaztak, amelyeknek a többnyire középosztálybeli tulajdonosok nem tudtak eleget tenni: így a kártalanításból de facto elkobzás lett. A vándorbotot vett falu 1949-től 1953-ig több mint egymillió hektár földet ajánlott fel az államnak. A több hullámban végbemenő államosítások, sőt még a kitelepítések kárvallottjainak is tett az állam homályos ígéreteket ügyük „jogszerű" lezárására. Egyfajta kárrendezés a kádári konszolidáció idején ebből meg is valósult, ám rendkívül szűk körben, kényszerítő határidőkkel, kizárásokkal és olyan jogalkotással, amely — mint az 1027/1963. sz. kormányrendelet — ez év májusáig lehetővé tette az ingatlan államosítási jegyzék kiegészítését. Az általános elv 94