Levéltári Szemle, 41. (1991)
Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - MÉRLEG - Müller Veronika: Syllabus latino–hungaricus. Eger, 1990. / 82–84. o.
nősen, amelyek 1990 előtt jelentek meg, és bizonyára használták is munkájuk készítése során, bár a kötet bevezetőjéből tulajdonképpen nem derül ki, konkrétan hogyan és milyen szempontok szerint történt a válogatás. A szerkesztés során a Heves megyeiek úgy döntöttek, hogy — miután a munka latinul tudók számára készült — a gyűjteményben nem a klasszikus latin szótárakban elfogadott módon, tehát ún. szótári alakban szerepeltetik a szavakat, hanem „alapalakjukban", ami a főneveknél a főnév singularis nominativusát, a mellékneveknél a singularis nominativus hímnemű alakját, az igéknél a infinitivust jelenti. Ezzel a megjelentetési móddal, sem magával az indoklással nem lehet egyetérteni. Egyrészt, mert a hagyományos és mindenféle szótár szerkesztésnél elfogadott szótári alakban történő szóközlés nem jelentett volna a szótár szerkesztői számára többletmunkát, legfeljebb jelentéktelen többlet gépelést, ugrásszerűen emelte volna viszont a szótár színvonalát és még inkább a hasznosságát. Másrészt tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a latin oktatásnak az elmúlt harminc évben történt leépítése miatt a levéltárakban nincsenek olyan kiváló classica filológusok, akik szótári alak nélkül is el tudnák dönteni, hogy pl. az equites vagy equitum alak az eques — lovas, lovag ragozott alakjai, ezzel szemben, ha szótári alakban (eques, itis, m.-lovas, lovag) szerepelne a gyűjteményben, minden bizonnyal azonosítható lenne a ragozás ismeretében. Ugyanez vonatkozik természetesen az igékre is, mert pl. a defendere infinitivusból nem lehet megállapítani, hogy a defensum est a defendo igének egyik múlt idei alakja, míg a defendo 3 fendi, fensus — véd, megóv szótári alakból ez egyértelműen következik. Egyfelől tehát a syllabus használata magasfokú nyelvismeretet igényel éppen a szótári alak hiánya miatt, másfelől viszont feltűnő, hogy szép számban találhatók a gyűjteményben magyar igei személyraggal ellátott igei alakok, továbbá olyan kifejezések, amiket közhasználatuk miatt még a latinul egyáltalán nem tudók is ismerhetnek és általában ismernek is. Néhány példa ezek közül: apellálás — fellebbezés; apelláta, apellatio — apellál; aqua — víz; arbor — fa; arenda — bérlet; armalista — nemes; assistál — segít; avus — nagyapa, ős; benignus — jóindulatú; causa — ok; conscriptio — összeírás; consensus — egyetértés; datál — címez; denique — egyszóval, elvégre, tehát; desertus — üres, elhagyott; discipulus — tanítvány, tanuló; discriminál — hátrányosan megkülönböztet; donatio — (királyi) adomány, oklevél; fatális — végzetes; habena — gyeplő; ignorál — semmibe vesz, mellőz; impertinentia — szemtelenség, garázdaság; infans — csecsemő; manipulare — kezelni; momentum — pillanat; morbus — betegség, kór; mortalitás — halandóság. Ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy a könyv szóanyaga igen gazdag. A tapasztalt hiányokat csak azért célszerű megemlíteni, mert feltehetően az a szerzők szándéka, ami egybeesik a használók igényével, hogy a syllabust bővített változatban újra kiadják. Ebben az esetben feltétlenül hasznos lenne, ha az összeállítók a felsorolt munkákban leírt szavakkal alaposabban összevetnék a jelenlegi gyűjteményt, és azok alapján is bővítenék. A latin minimum-szójegyzékből célszerű lenne tehát átvenni az alábbi szavakat és kifejezéseket: fideicommissum } i } n. — hitbizomány; neoregestratus 3 — újra iktatott; orphanalis, e — árvaügyi; visum repertum — látlelet; inquarterisatío, nís, f. — beszállásolás; stativans, tis — állandó, beszállásolt (katonaság), — A „Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok" szóanyagából pedig többek között (hiszen a felsorolás nem teljes természetesen, csak kiragadott példák) a következőket: cannabetum, i, n. — kenderföld; castigo 1 — fegyelmez, fenyít (ez az ige a syllabusból hiányzik, ugyanakkor a castigatio, nis f. — feddés, fenyítés főnév megtalálható); coacervabilis, e — savanyodott; comprehensio, onís, f. — 83
