Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - MÉRLEG - Jároli József: Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jász-kun kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára. Gyula, 1991. / 80–81. o.

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A Jász-kun kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745—1848 Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára Levéltári Füzetek, Bács-Kiskun megye I. Sorozatszerkesztő: Iványosi-Szabó Tibor, Gyula, 1991.184 p.-f 9 p. kép A Hajdú-Bihar, majd a Csongrád Megyei Levéltár által elindított ismertető leltársorozathoz egy újabb vidéki levéltár, a Bács-Kiskun megyei csatlakozott Bánkiné Molnár Erzsébet munkájával. A kötet a két kiskun mezőváros, Félegyháza és Halas feudális kori levéltárának bemutatására vállalkozik. Ma, amikor a levéltárak segédletkészítési és -publikálási hajlandósága visszaesést mutat, öröm kézbe venni egy újabb kötetet, amely alapos, jó munka, eredményesen használható segédlet lesz a kutatók kezében. A privilegizált kerületek igazgatásának történetére a régi szakirodalmat kivéve, újabb feldolgozásokat nemigen találunk. Az állam- és jogtörténetek is megelégszenek a vázlatos ismertetéssel, amely a magyarországi közigazgatástól való különbözés jellemzőit vette számba. Így nem meglepő, ha a kötetet összeállító kolléganőnek alapos tanulmányok után meg kellett kísérelnie röviden, de a később ismertetettek szempontjából is érthetően bemutatni a Jász-kun kerület eddigi kutatóit, fontosabb munkáikat, a jászok, kunok privilégiumait rögzítő kiváltságleveleket, a Jászság és a Kunság 1702-ben történt eladását, a privilégiumok visszaszerzéséért folyó harcokat, majd az 1745-ben történt redempciót. A redempció a kulcsa a későbbi fejlődésnek, a kialakuló gazdasági, társadalmi struktúrának. Aki ugyanis a kerület lakói közül a megváltás költségeihez nagyobb arányban tudott hozzájárulni, az mint redemptus gazda, földet szerezve a mezőváros és a kerület teljes jogú polgára lett. A megváltás anyagi terheit csak szerény mértékben, vagy egyáltalán nem vállaló helyben lakó polgárok, vagy később bevándorló családok az irredemptusok rétegét képezték. Földet, házat szerezhettek ugyan, „de a közösen megváltott földekből, pusztákból nem részesedtek, s az azokhoz fűződő jogokat sem élvezhették". (13. o.) A kerületek települései 1745 után újra mentesek lettek a földesúri függőségtől, a szabadabb légkör, a kötetlenebb gazdálkodás lehetősége a beköltözőket erősen vonzotta a városokba. A redemptus réteg viszont a gazdaságokban alkalmazható munkaerőn felül jelentkező beköltözőket igyekezett távol tartani, a teljes jogú lakossá válást pedig kemény feltételekhez kötni. Bánkiné Molnár Erzsébet munkájából jól látszik, hogy a Jász-kun kerület sajátos belső autonómiája, a közösségek önszerveződése eredményesen szolgálta az egyes rétegek, csoportok érdekeinek érvényesülését, a kisebb és nagyobb közösség működőképes helyi társadalmának megteremtését. Jól látható az is, hogy minden testületi és egyedi szerv szigorúan praktikus alapon szerveződött, az igazgatás, a bíráskodás, a rendészet eredményes működését garantálva. Az igazgatástörténeti bevezető, amely a kötet első nagy egysége, tehát a társadalomtörténet mellett a kerület és az egyes helységek igazgatásába is bevezeti az olvasót, a hatáskörök, feladatok precíz ismertetésével. A szöveges be80