Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - MÉRLEG - Jároli József: Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jász-kun kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára. Gyula, 1991. / 80–81. o.

vezetőt a kerületek és a városok igazgatását, rendészeti igazgatását bemutató funkcionális ábrák teszik áttekinthetőbbé. A szerző a kötet második felében a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban őrzött két kiskun mezőváros, Félegyháza és Halas levéltári -anyagát mutatja be. Mindkét város iratainak ismertető leltárát a közigazgatás, a rendészeti igazgatás és Félegyházánál a helyi jogszolgáltatás ismertetése előzi meg. (A kötet bevezető tanulmánya és a városok levéltárainak ismertetését megelőző fenti összefoglalások ismerete nélkül a kutató nehezen igazodna el az iratokban.) Ezt követi a városi levéltárak rendszerének, a segédletben alkalmazott rendszernek a bemutatása, majd az ismertető leltár. Mindkét város feudális kori levéltárának jó segédlettel rendelkező, fasciculus-numerus rendszerű iratanyaga van, amely a kor igényeinek megfelelő tárgyi, iratfajtai tagolást kapott. A modern rendezés, a proveniencia elvének alkalmazása azonban a korabeli levéltári rend teljes felbontását tenné szükségessé. Az átrendezés eredményeként létrejött levéltárakhoz azonban nem lehetne használni a meglevő régi, részben korabeli, már megszokott rendszerű segédleteket. Az új rendszer új segédletek készítését tenné szükségessé, ahhoz, hogy a régi segédletek által nyújtott szolgáltatást pótolni lehessen. Ez azonban még gépi adatfeldolgozással is óriási munka. Nem beszélve arról, hogy az irodalom a régi levéltári rendnek megfelelő levéltári jelzetekkel élt, az átrendezés miatt ez a lehetőség is megszűnne, az új jelzetek visszakereséséhez a régiek között, konkordiajegyzék kellene. A fenti hátrányok miatt az iratanyag fizikai átrendezésére nem került sor. Az ismertető leltár csak elvben bontja fondókra, állagokra, sorozatokra a két város levéltárát. Az elméleti rendszer egyes levéltári egységeihez a változatlan rendben hagyott iratok régi jelzeteit rendeli hozzá az ismertető leltár készítője. Így a modern rendezési elvek szerinti elvi rendszer segítségével az egyes raktári egységek (doboz, kötet,csomó) szintjéig megmondja az ismertető leltár, hogy az új rendszer egyes elemei hol találhatók az eredeti levéltári rendben. Ha már az egyes irat helyét kell meghatároznunk, a korabeli segédletekre van szükségünk. Mindkét levéltár iratait zömmel a funkcionális, illetve az iratfajtai alap szerint rendszerezi az ismertető leltár mesterséges rendszere. Minden fondképző hatáskörét külön ismerteti a szerző a fond anyagának bemutatása előtt, majd az egyes állagok, sorozatok után az iratok legfontosabb jellemzőit is leírja. Az iratok ismertetése a raktári egységek számát, a levéltári egység címét, évkorét és azokat a jelzeteket, amelyeken a kérdéses iratanyag megtalálható, tartalmazza. A kötetet az idegen szavak és kifejezések magyar jelentését közlő szótár és ajánló bibliográfia, valamint szerény képanyag zárja. A képanyag kapcsán kell megemlítenünk, hogy a kötet a Békés Megyei Levéltár sokszorosító műhelyében készült, az alkalmazott sokszorosítási metódus a szöveganyag esetében alkalmas, a képmellékletek sokszorosítására azonban már nem. Érdemes lett volna ehelyett jobb minőségű képet adó, modernebb sokszorosítási eljárással elkészíttetni az illusztrációkat, és hozzáköttetni az ismertető leltár anyagához. Maga az ismertető leltár a műfaj sajátosságaiból adódóan is elég bonyolult rendszerű, áttekintését nem segíti igazán a szövegszerkesztő által használt egyhangú tördelés. (Ebben a technológiában is több lehetőség van, mint amit ez esetben kiaknázott a világosabb tagolás érdekében.) A szakmának Bánkiné Molnár Erzsébet munkája mindenképpen nagy nyeresége, és reméljük a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban és másutt is születnek újabb, hasonló kvalitású segédletek. Jároli József 81