Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1989 és 1990-es évfolyamai / 76–79. o.

rinte — „kevesebb, mint bármely más civilizált országban". Ugyancsak hazugságnak minősíti, hogy a raktárak zömében olyan állapotok uralkodnának, hogy „a tűzvész a levéltárakban szinte mindennapos jelenséggé vált". Végezetül, döntő érvként azzal gyanúsítja meg a tervezet alkotóit, hogy felforgató munkájukhoz külföldről kapnak anyagi támogatást és egyetlen célúk, hogy megkaparintsák a hatalmat a levéltári területeken. El kell mondanunk, hogy — bár nem volt módunk megismerni az alternatív tervezetet —, az ismertetett vitacikk stílusa, érvei nem tudják meggyőzni az olvasót arról, hogy a nem hivatalos tervezet alkotói sanda szándékú, Nyugatról pénzelt, alacsony szakmai színvonalon álló felforgatók lennének. Maga a folyóirat szerkesztősége is szükségét érezte annak, hogy újabb lehetőséget adjon egy — a tervezettel vitázó, de már higgadtabb, szakmai érveket felsorakoztató — másik tanulmány megjelentetésére is (1991/2. sz.). Az érthető, hogy a tervezet újszerűségével, a — radikális változtatni akarás jegyében talán a ló másik oldalára csúszó — gyökeres reformigényével — nagy vihart kavart a szovjet levéltárügy állóvizében, de csak sajnálni lehet, hogy a változást ellenzők nem színvonalas szakmai vitával, hanem a régi beidegződések szerint reagáltak, ami további élezi az amúgy is nehéz helyzetet, és úgy tűnik, megosztja a levéltárosokat, levéltári szakembereket. A szovjet levéltárügynek pedig további olyan súlyos gondokkal is meg kell küzdenie, mint a szuverenitásukért küzdő köztársaságok levéltárainak önállósulási törekvései; a levéltárakba kerülő, nagy mennyiségű műszaki-tudományos dokumentáció, hangdokumentumok, újtípusú információhordozó egységek nyilvántartásának, őrzésének problémái stb. Igen komoly feladat vár a levéltárakra az ún. történelmi „fehér foltok" felszámolása, vagy a levéltárosok, levéltári dolgozók magasabb szintű szakmai továbbképzése terén is. Ezeknek a megoldására azonban csak akkor kerülhet sor, ha a szovjet levéltárosok előbb a levéltárügy elengedhetetlen reformjának főbb elveiben meg tudnak állapodni és nemcsak értekezleti hozzászólásokban emlegetik a peresztrojkát és glasznosztyot, hanem azokat a mindennapi levéltári munkában is meg tudják valósítani. Csak szurkolni tudunk a szovjet levéltárügy szakmát ismerő és tisztelő reformerőinek. E. Jenes Margit 79