Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1989-es és 1990-es évfolyamai / 72–75. o.

latkozat azon része, mely szerint az adatvédelemmel kapcsolatos feszültségek csökkentése érdekében a történészek kötelezik magukat az egyes személyeket érintő adatok visszatartására, továbbá intézkedéseket tesznek annak megakadályozására, hogy a kutatás során tudomásukra jutó adatokhoz illetéktelenek hozzájuthassanak, illetve harmadik személynek tovább adják, a quantitatív elemzésekhez végzett adatgyűjtés esetén mihelyt lehet, anonimizálják az adatokat. Visszatérve a 60. Levéltári Kongresszus tanácskozásaihoz, több előadás foglalkozott az irodaautomatizálásból, az ügyviteli kommunikációs technikák megújulásából adódó új helyzettel. Az új adathordozók átvétele, a tárolt adatok bizonyos „illékonysága", a hosszú távú megőrzés biztosítása mind-mind olyan kérdéseket vetnek fel, melyek a levéltárost ismét az irattárakkal való szorosabb kapcsolattartásra kényszeríti. Ugyancsak több előadás foglalkozott a felmérhetetlen jelentőségű, ugyanakkor egyre áttekinthetetlenebbé váló audiovizuális forrásanyaggal, amely a médiák területén keletkezik. * * * Az elmúlt két évtizedben nagy erőkkel folyt a II. világháború utáni évek német történelmére vonatkozó külföldi források feltárása. Az egykori megszálló hatalmak közül az Amerikai Egyesült Államok már az 1970-es években lehetővé tette, hogy az 1945—1949 között Németország amerikaiak által megszállt zónájában működött katonai közigazgatási szervek iratait egy közös német—amerikai kutatási program keretében feltárják, rendezzék és repertorizálják, s legértékesebb részét mikrofischre véve a Német Szövetségi Köztársaságban is a kutatók rendelkezésére bocsássák. Az egykori brit megszállási övezet (Hamburg, Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Westfalia) továbbá Nyugat-Berlin levéltárai már ebben az időben kezdeményezték a Nagy-Britanniában őrzött hasonló levéltári anyag feltárását. Londonban azonban csak az 1949-től számított 30 év eltelte után — sőt az anyag rendezetlenségére való hivatkozással egyes fondok esetében csak 35 év után — vált lehetségessé az egykori Németországban működött brit hatóságok iratanyaga feltárásának megkezdése, illetve az erre vonatkozó nagyobb szabású tervek kidolgozása. A folyóirat 1989. évi 4. számában Rainer Schulze az angliai levéltári anyagnak az 1980-as évek második felében kezdődött és jelenleg is folyó feldolgozásáról számol be [A londoni CCG/BE-Projekt. A Németország megszállási időszakából (1945—1949/1955) származó brit források feltárása]. A kutatási program címe a Public Record Office-ban őrzött Controll Comission for Germany/ British Element fondra utal, jóllehet a kutatásba más Németországban működött, illetve német ügyekkel (is) foglalkozó londoni szerv iratanyagát is bevonták, (összesen mintegy 40 000 akta hozzávetőlegesen 25—30 fm terjedelemben.) Miután az iratanyag meglehetősen rendezetlen volt, sőt korábban durva és szakszerűtlen selejtezésnek vetették alá, irattári segédletei pontatlanok voltak és alig használhatóak, végül pedig mert az angol hatóságok még 35—40 év után is vonakodnak összefüggő iratanyagok teljes mikrofilmmásolatait a volt megszállt ország részére kiadni, ezért végül is az USA-ban alkalmazott gyakorlattól eltérően itt egy darabszintű, részletes tárgyi-tematikai leltár (regesta) készül az iratanyagokról, amelyet számítógépen megszerkesztve és mutatózva közzétesznek. A számítógépes feldolgozás alapjául szolgáló adatlapok az irat jelzetére, keletkezési idejére, terjedelmére stb. vonatkozó adatok mellett részletes (780 karakter) tartalmi leírást, illetve 8—10 fogalom kiemelését is tartalmazzák, mely utóbbi az összesített index megszerkesztésének alapját képezi. Így a ku73