Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - KILÁTÓ - G. Vass István: A Der Archivar 1989-es és 1990-es évfolyamai / 72–75. o.

A Der Archivar 1989-es és 1990-es évfolyamai A folyóirat ezúttal is elsősorban az újabbkori levéltári anyaggal foglalkozók, illetve a levéltárügy jogi szabályozása, a levéltárak technikai fejlesztése és a levéltárosképzés kérdései iránt érdeklődők számára kínál olvasnivalót. * * * A 60. Német Levéltári Kongresszuson (Lübeck, 1989. szeptember 25—28.) a levéltárügy törvényi szintű szabályozása terén elért addigi eredményeket értékelték, illetve a modern (újszerű) levéltári anyagok archiválásával és megőrzésével kapcsolatos problémákat vitattak meg. A kongresszus főbb előadásait, a tanácskozás részletes ismertetését az 1990. évi 1. szám közli. Jellemző a német levéltárosok problémaérzékenységére és elemzőkészségére, hogy alig másfél évvel a szövetségi levéltári törvény kibocsátása után — a tartományi törvények megalkotása még csak részben történt meg —, máris vállalkoztak a pozitív és negatív hatások felmérésére. Ez persze annál is inkább indokolt, mert máris akadt, aki csak a negatív hatásokat vette észre, s erősen támadta az új törvényt (Gerhard Granier: A levéltári anyag kutatása a levéltári törvény után. 1989/3), mondván: a kutatás liberalizálása lényegesen megnövelte a Szövetségi Levéltár kutatóforgalmát, s irreálisan nagy terhet ró a munkatársakra, másrészt túl tág teret ad az egyéni mérlegelésnek és a szubjektív döntésnek. A kongresszus nyitóelőadását tartó Hermáim Rumschöttel (a Német Levéltáros Egyesület elnöke) és a levéltári törvény alkalmazása során szerzett tapasztalatokat ismertető Wolf Buchmann (a Szövetségi Levéltár koblenzi átmeneti levéltárának igazgatója) azonban már jóval árnyaltabb és sokoldalúbb képet fest. Az egyik legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy a törvény nyomán olyan iratanyagok átvétele is lehetővé vált, amelynek levéltárba adása elől korábban az iratképző szervek mereven elzárkóztak. Eredményként könyvelik el azt is, hogy sikerült csökkenteni az adatvédelem és a történeti kutatás közötti feszültséget, s most lényegesen könnyebb a közelmúlt történetére vonatkozó forrásokhoz hozzájutni. (A koblenzi levéltárban egyébként valóban emelkedett 1988/89-ben a kutatók és a kutatási esetek száma, de ez sokkal inkább egy korábbi tendencia folytatásának, semmint a levéltári törvény közvetlen hatásának tudható be.) Kis kitérővel itt említem meg, hogy a Német Történészek Szövetsége 1989. április 15-én nyilatkozatot bocsátott ki (1989. 4. sz.), amelyben az adatvédelem és a történeti kutatás különböző kérdéseivel kapcsolatos álláspontját rögzíti. A forrásanyag — beleértve a modern adathordozókat is — fennmaradásának és megőrzésének fontosságát taglaló részek mellett különösen érdekes a nyi72