Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Petrikné Vámos Ida: Irattárosképzés az Új Magyar Központi Levéltárban / 45–52. o.

és csak munkájuk javára válik, ha ismerik az őket alkalmazó szerv jogállását, alapvető feladatait; megismerik az irat és az írásos források jelentőségét, ezek legfontosabb fajtáit. Ezért tartottuk szükségesnek az irattani és szervtörténeti alapismereteket is bevenni a programba. Az oktatás eredményessége érdekében végezetül fontos volt az elmélet és a gyakorlat helyes arányának kialakítása. Ezért minden konkrét iratkezelői vagy irattárosi tennivaló elméleti megismerését követően indokoltnak tartottuk, hogy ezeket gyakorlati foglalkozásokon konkrét feladatok megoldásával gyakorolhassák a résztvevők. „Nevelési" célként pedig azt kívántuk megvalósítani, hogy tudatosuljon a résztvevőkben munkájuk fontossága. Pompéry Béla munkáiban leírtak technikailag már túlhaladottak ugyan, de amit az irattárosok „hivatástudatáról" írt, azok ma is aktuálisak. A fent ismertetett gondolatok figyelembevételével összeállított programtervezet megvitatására összehívtuk a tanfolyami oktatásban és a gyűjtőterületi munkában nagy gyakorlatot szerzett kollégákat, s az ő szakmai észrevételeik figyelembevételével alakult ki a program tartalma. A vita két kérdéskör köré csoportosult: egyik az óraszám kérdése, a másik az oktatandó tananyag kérdése volt. Az elkészített programtervezet 80 órás tantervre épült. Voltak olyan kollégák, akik ezt az óraszámot kevésnek tartották azzal érvelve, hogy 1975-től néhány gimnáziumban fakultációs oktatás keretében tanítják az iratkezelési ismereteket, általában 150—200 órában. A többségnek azonban az volt a véleménye, hogy a 80 óra elfogadható, hiszen a fakultációs oktatásban résztvevők egyrészt ennek az óraszámnak egy bizonyos hányadában gépírást tanulnak, másrészt számukra teljesen ismeretlen az iratkezelés; ellentétben a tanfolyamainkra jelentkezőkkel, akiknek már bizonyos időtartamú gyakorlatuk van, annál is inkább, mert a rendelet jelentkezési feltételként köti ki a megfelelő szakmai gyakorlatot. A tananyagnál pedig általános kívánalomként jelentkezett a modern irodatechnika és számítástechnika minél nagyobb óraszámú oktatása. A központi oktatási program a képzés céljaként az iratkezelő és irattáros munkakör betöltésére megfelelően felkészített és alkalmas szakemberek képzését jelölte meg. Ennek érdekében az oktatás feladatait az alábbiakban határozta meg: — a hallgatók tegyenek szert igazgatás- és szervtörténeti alapismeretekre; — rendelkezzenek a legfontosabb irattani és ügyviteli alapismeretekkel, ismerjék meg a napjainkban használatos modern adathordozókat és a modern technikai eljárásokat; — sajátítsák el az iratkezelésre vonatkozó tudnivalókat és legyenek képesek azok gyakorlati alkalmazására; — legyenek tisztában a hallgatók az irattári rend kialakításának módjaival, az irattárban folyó összes munkafázissal; — az írás és az irat jelentős szerepének megismerésével erősödjék a résztvevőkben az iratvédelemmel kapcsolatos felelősségérzet; — legyenek alapismereteik az irattárak és levéltárak kapcsolatáról, az iratanyag levéltári feldolgozásáról; — tudatosuljon a hallgatókban munkájuk fontossága, hasznossága, érezzék, hogy munkájuk nélkülözhetetlen láncszem egy-egy szervezet működési rendszerében. Bár a program — mint korábban már említettem — 80 órás tantervre épül, azonban ettől magasabb óraszámmal is szervezhető tanfolyam azzal a 47