Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

A főváros városfejlesztési programjának legfőbb gondolatai a következők voltak: „A lakosságnak olyan települését kell lehetővé tenni, mely módot nyújt a lakosság minden rétegének gazdasági és kulturális igényeinek megfelelő egészséges lakásra és biztosítja egyfelől a lakosságnak az ipartelepek káros vagy kellemetlen hatásaitól való megóvását és egyben a nagyobb ipartelepekre saját érdekükben is jobb elhelyezést; másfelől hogy üdülésre megfelelő területek legyenek és mindez a közgazdasági és a városi pénzügyi érdekekkel összehangzóan. A racionális telepítéspolitika eszközei: az építési telkeknek kellő mennyiségben és minőségben rendelkezésre tartása; az építési telkeknek közművekkel való gazdaságos ellátása, a régi városrészek újjáépítésének előmozdítása; a gyáraknak olyan elhelyezése, amely a lakosságnak alkalmatlanságot nem okoz, a gyárakat pedig sem fennállásukban, sem fejlődésükben nem gátolja, üdülésre szolgáló zöld területről való gondoskodás és végül a megmaradó területeknek mező- és kertgazdasági felhasználásra szorítása addig, míg építési telekké való átalakításuk nem válik szükségessé." Ez a telepítéspolitikai elgondolás akár a mai városépítési politikánknak is lehetne alapja. Egyetlen súlyos hibája volt, hogy valójában nem számolt távlatokban Budapest lakosságának a rohamosabb növekedésével. Az ezen az alapon készülő új Építésügyi Szabályzat az előzőeknél is aprólékosabban szabályozza a beépítés módját, az építési övezeteket (már tíz van), a telekrendezéseket, a telkek nagyságát, házak magasságát, valamint erőteljesen korlátozza a beépíthető területeket stb. Részletesen tartalmazza a szabályzat a városképre, annak összhangjára vonatkozó rendelkezéseket, a felhasználandó tégla fajtájától a színek milyenségéig; különös tekintettel a műemlékekre és a műemlék jellegű épületekre; de még a hirdető berendezések milyenségére is. Az Építésügyi Szabályzat 1940. május elsején lépett életbe. A szabályzat már — hibái ellenére is — valóban előre tekintő, a városfejlődés összes tényezőit igyekszik figyelembe venni, a legmodernebb műszaki tudományok eredményeit pedig alkalmazni; a lakosság gazdasági és szociális érdekeivel a városrendezés és városfejlesztés követeléseit összeegyeztetni. * * * A Közmunkatanácsnak nemcsak a városrendezési tervek készítése és a városrendezési alapelvek megállapítása volt a fő feladata, hanem már az alapokmánya is jelentős szerepet szánt neki a városrendezési alkotások terén is. így például közlekedési fővonalak nyitása, avagy egyes városrészekre kiterjedő rendezési munkák végrehajtása. A Tanács ilyen irányú tevékenysége a Sugár (Andrássy) út (1870. évi LX. te), a Nagykörút (1871. évi XLII. te.) nyitásával hatalmas lendülettel, roppant látványosan indult, s a pénzügyi lehetőségek függvényében, néha lelassulva ugyan, de folyamatosan tartott. A Tanács ezen irányú tevékenységének még felsorolására sem vállalkozhatunk. Az alkotások legtöbbjét ma is megcsodálhatjuk, avagy elátkozhatjuk. Egy-két alkotást mégis szeretnék kiemelni, melyek születését tanulmányozva még jobban érzékelhető a Tanács városformáló munkája és viszonya a fővárossal. A Sugárút létesítésében együttműködés volt tapasztalható a Tanács és a fővárosi önkormányzatok között, e témának inkább az 1870. évi parlamenti vitája volt elég viharos. Sokan támadták a tervezetet, mondván, nem a Sugárút a fontos, hanem a Duna szabályozása, állandó híd létesítése, a meglehetősen rossz közegészségügy, köztisztaság javításának ügye. Irányi Dániel szerint a fővárosnak „sétautakra" nincsen szüksége, ez nem országos érdek, inkább olyan dolgokra kell a pénzt fordítani, melyek a főváros és az ország épülését egyaránt szolgálják. A tervezetnek szerencsére számos támogatója is volt. Többek között 41