Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

Tisza Kálmán, aki parlamenti hozzászólásában nagyon szépen rávilágított arra, hogy igaz, még nem tudja, miként lesz Pestből szép és nagy város (főváros), de ha a Sugárút nem épül meg, biztosan nem lesz. „Hogy ez luxus, azt csak az esetben ismerném el, ha bebizonyítanák, hogy a tiszta levegő is luxus." A Sugárút végül is, a főváros nem kis örömére, sok nehéz akadály leküzdése árán az 1835. évi országos kiállítás idejére elkészült, s mint Andrássy út, átadatott a fővárosnak további gondozásra. A Nagykörút létrehozása során már korántsem volt mindig teljes az egyetértés a Tanács és a főváros között. A Nagykörút gondolatával maga Pest városa is egyetértett, úgy ítélte meg, hogy a Körút létrehozása az eddig értéktelen telkek értékét jelentősen meg fogja növelni, valamint a csatornázás révén tisztább lesz a levegő. Az építés hosszú évekig tartott, a Tanács pénzügyi alapjai majdnem teljesen kimerültek. Egyedüli megoldásnak látszott az állam szavatossága melletti hatalmas kölcsönfelvétel. Még mielőtt erre sor került volna, a Tanács javaslatára a kormány felszólította a fővárost, hogy a Körút költségeihez járuljon hozzá. A Közmunkatanács és a főváros közötti döntő tárgyalásokon (1884) a főváros álláspontját Gerlóczy Károly alpolgármester képviselte. A Tanács pontos megállapítását szerette volna annak, hogy a szükséges munkákon hogyan fog osztozni a főváros és a Tanács, valamint hogy a főváros teremtse elő az építéshez még szükséges másfél millió forintot. A főváros álláspontját az alpolgármester ismertette, melyben elismerte, hogy a Nagykörút létrehozásában részt kell vennie a Közmunkatanácsnak, az államnak és a fővárosnak is. A főváros kész áldozatokat hozni az ügy érdekében, de pénzt nem tud adni. A vita élénk volt és éles, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mind a két fél a közös gyakorlati kivitelezés lehetőségét kereste. A Közmunkatanács itt nem tudta rábírni a fővárost a hiányzó pénz előteremtésére, viszont a főváros önként vállalta a következőket: a járdán fasorokat ültet, a keresztező utcákat a Nagykörúttal összhangba hozza, a légszesz- és vízvezetéki csöveket lefekteti, a főgyűjtőn kívül párhuzamos mellékcsatornákat létesít; majd a Nagykörutat szakaszosan átveszi és fenntartja; mely átvételre 1896. augusztus 31-én került sor, majd a hatalmas mű átadatott a székesfőváros közönségének. A Tanács törvényes megbízatásán kívül, a kormány megbízásából is végzett városrendezési munkákat, pl. az Országház- (Kossuth Lajos) tér és az Újépület (Szabadság tér) telkeinek kialakítása körül, mely munkákhoz az állam a fedezetet is a Tanács rendelkezésére bocsátotta. A fentebb említett munkálatokon kívül, a teljesség igénye nélkül, álljon itt még néhány, melyek szintén a Tanács működését reprezentálják: az Operaház, a Duna-hidak, Erzsébet sugárút, a Városliget és környéke, a Vár szabályozása, a margitszigeti munkálatok, Lágymányos feltöltése, a dunaparti gyorsforgalmi út elkészítése, a Szent István park munkálatai, a Bécsi-kapu helyreállítása, a Madách Imre út megnyitása stb. * # * A Tanács pénzügyi helyzetének elemzése külön tanulmányt igényel, mely jóval meghaladja e cikk terjedelmi lehetőségeit, így itt csak igen rövid és vázlatos áttekintésre lehet vállalkozni. A Közmunkatanács pénzügyi alapját az 1870. évi X. te. teremtette meg, egyrészt a Fővárosi Pénzalap létrehozásával és a 24 millió forintos állami sorsolási kölcsönben, a közlekedési fővonalak nyitására. Ez utóbbi pénzösszeg valójában az Andrássy út és a Nagykörút nyitására volt szűkösen elegendő. A Fővárosi Pénzalap a Tanács állandó és általános természetű városrendezési munkásságának keretéül szolgált. A pénzalap jelentős hányada a 24 milliós kölcsönből végzett kisajátítások és szabályozás által nyerendő telkek eladási ára 42