Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Benczéné Nagy Eszter: A Fővárosi Közmunkák Tanácsának rövid története / 32–44. o.

Az egységes nagy Budapest, valamint a Közmunkatanács gondolata nem minden előzmény nélküli (Királyi Szépítő Bizottság, Széchenyi István gróf és Táncsics Mihály gondolatai), de valószínűleg elképzelhetetlen lett volna, ha nem talál ez a gondolat olyan patrónusokra, mint Házmán Ferenc, Csengery Antal, Andrássy Gyula gr., Reitter Ferenc ... stb. A Közmunkatanács közvetlen elődje az 1868. május 18-án létrehozott Szépítő Bizottság, amely valójában buda-pesti szépítési vegyes bizottság volt. Fő feladatának tekintette a további szépítési munkák kiviteléhez szükséges kisajátítási törvény minél előbbi parlament elé terjesztését, a két város egységes alapokon történő fejlesztését, vagyis egy várossá alakítását. Az 1868. évi LVI. te. a kisajátításról kimondja, hogy Pest és Buda területén ingatlan vagyon kisajátítható, ha közegészségügyi, közlekedési vagy szépítési céllal, új utcát vagy teret nyitnak. Ez már majdnem Közmunkatanács! A Közmunkatanácsról szóló törvényjavaslatot a miniszterelnök 1870. március 21-én szignálta, amelyet ezután beterjesztettek a képviselőház elé, ahol először az állandó pénzügyi bizottság, majd a más osztályok előadóiból alakult központi bizottság tárgyalta és csak ezután a plénum 1870. április 6-án. A törvényjavaslatot az ellenzék támadta, mégpedig azzal, hogy amennyiben a javaslat megvalósul, nagymértékben csökkenti a városok Önkormányzati jogait. Az élénk vita során sokan szóltak a törvényjavaslat mellett, kifejezve óhajukat, hogy a főváros mielőbb Közép- és Kelet-Európa egyik metropolisává, a civilizáció és kultúra egyik központjává váljék. Tanulságként akár a mának is, érdemes idézni Deák Ferenc hozzászólásából: ,,E törvényjavaslat, úgymond nem megszigorítása a város municipiális jogainak, hanem a kormány, ezen javaslata szerint, megosztja a várossal azon felügyeleti jogot, amelyet eddig a kormány maga gyakorolt. Ez nem jogmegszorítás, hanem a municipiális jogkörnek szélesbítése." A képviselőház a javaslatot elfogadta, így az 1870. április 9-én már a főrendi házban került megtárgyalásra és elfogadásra. A törvényjavaslat értelmi szerzője, szellemi atyja Andrássy Gyula, míg a törvény szövegének készítője Csengery Antal, Buda és Pest egyesítésének és a Közmunkatanács életrehívásának fáradhatatlan apostola volt. A törvény készítésében igen sok segítséget nyújtott Andrássynak Gerlóczy Károly, aki ekkor Pest város tanácsnoka, és Széher Mihály ügyvéd, városi bizottsági tag, s még számosan mások. Az 1870. évi alapokmányban meghatározták a Tanács hivatását, feladatát, hatáskörét, működésének pénzügyi alapjait: „1. §. Hogy a Dunafolyam Buda-Pest mellett szabályoztathassék, amint a hajózás és kereskedés országos érdekei igénylik, a főváros, mint az ipar és kereskedelem központja, oly állásba emeltessék, mely számára a szabad közlekedés mindazon előnyeit biztosítsa, amelyek az ipar és kereskedés fejlődésének a nélkülözhetetlen feltételei: felhatalmaztatik a minisztérium, hogy ezen országos célból szükséges beruházásokra huszonnégy millió oszt. ért. forint erejéig sorsolási kölcsönt köthessen." „3. §. á, a fővárosban az ipar és kereskedés központján az áruforgalom könynyítése s a máris gyakori közlekedési zavarok elhárítása végett, de közegészségügyi tekintetből is kellő szélességű közlekedési fővonalaknak — mintegy államutaknak a községi utak nagy hálózatában — nyitása; e, s az ezekre szükséges helyszíni és magasságrajz felvételek, tervek, kisajátítások és más előmunkálatok költsége." „7. §. Részint a kölcsönből létesített vállalatok fenntartására, részint egyéb beruházásokra, amelyekre még szükség lesz, hogy Buda-Pest, mint főváros, az ország igényeinek megfelelhessen, a kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyerendő telkek eladási árából külön fővárosi pénzalap alkottatik." „10. §. A jelen törvény 3. §-a d) pontjában kijelölt vállalatok s a 7. §-ban érintett további teendők tervezésére és kivitelének vezetésére, valamint a 7. és 8. § 33