Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Zsoldos Attila: Adalékok a királyi várszervezet udvarispáni tisztségének történetéhez / 20–31. o.

bíró"-ként (iudices megales) is említi őket.

15 Az a 13. századi források által a kutatás elé tárt struktúra, amelyben az önálló alsóbbfokú megyei intézményeket a királyi várszervezet apparátusa pótolta, nem kezdettől fogva volt tehát jellemző a királyi várszervezet és a királyi vármegye együttes működése által meghatározott magyar helyi igazgatásban, hanem történeti fejlődés eredménye. Ez a fejlődés két, egymással szoros összefüggésben álló folyamat eredményeképpen valósult meg. A királybírói intézmény fokozatos háttérbe szorulása és a királyi vármegye (egyszersmind a királyi várszervezet) élén álló ispán hatalma alá ikerülése volt az említett folyamatok közül az egyik. Ez a 11. század legvégén meginduló folyamat a 13. század elejéig eltelt egy évszázad alatt arra vezetett, hogy a királybíró, korábban önállóan működő intézménye fokozatosan betagolódott a királyi várszervezet rendjébe. E folyamat befejeződéséről tanúskodnak azok az adataink, amelyek szerint a 13. században az ispánnak immár alárendelt billogosi tisztséget várjobbágyok viselték.

16 Ezzel párhuzamosan egy másik, éppen ellentétes irányú folyamat is megindult, amelyben a királyi várszervezet egyik tisztségviselőjén keresztül kiterjesztette közvetlen befolyását a királyi vármegyének a királyi várszervezeten kívül álló részére. Ez utóbbi folyamat első állomásaként jött létre az ispán állandó bírói helyettesének, az udvarispánnak a tisztsége, amely — mint már volt szó róla — forrásainkban először az 1113. évi zobori oklevélben bukkan fel. Több körülmény is abba az irányba mutat, hogy a királyi várszervezet udvarispánjának ezen első említésével közel azonos időben mehetett végbe magának a tisztségnek a kialakulása is. Mindenekelőtt a 11. századi királybírók igen széles körű joghatóságáról rendelkezésünkre álló ismeretek szükségtelenné teszik azt az adatokkal egyébként sem alátámasztható feltételezést, amely az ispán állandó bírói helyettesének megjelenését a királyi várszervezet (és a királyi vármegyerendszer) kialakulásának időszakára teszi. Mivel a királybíró eredetileg — az ispánokat és az egyháziakat nem tekintve — mindenki felett ítélhetett, a távollevő ispán állandó bírói helyettesítésére egyszerűen nem volt szükség. A királybírói és az udvarispáni tisztségek történetének összefüggésére utal továbbá, hogy az udvarispáni tisztség éppen abban az időszakban jelent meg forrásainkban, amikor a királybírák hatáskörén az első jelentősebb csorba esett, s amikor a királybírák első ízben kerültek intézményesített formában közelebbi kapcsolatba az ispáni hatalommal. A királyi várszervezet udvarispánja mindazonáltal nem szorította ki egy csapásra a megyei bíráskodásból a királybírót.

17 A 12. század elején meginduló folyamat azonban, hosszú távon, végülis ezt eredményezte. A Váradi Regestrum adatainak vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a 13. század elején az ispán és udvarispánja többé-kevésbé következetesen felosztották egymás 'közt az ítéletre váró ügyeket. Az udvarispán elsősorban a várszervezeten kívül álók pereiben bíráskodott, míg az ispán maga járt el a várszervezethez tartozó várjobbágyok és várnépek kisebb ügyeiben is.

18 Az ispán már a 11. században is személyesen ítélkezett várszervezetének népei felett, így e téren nem beszélhetünk változásról. Annál inkább figyelemre méltó hogy a 13. század elején már megállapíthatóan az udvarispán ítélkezett az ügyeknek azon fajtáiban, amelyekben korábban éppen a királybíró szokott eljárni.

19 Ezek a körülmények kétségtelenné teszik, hogy a 13. századi udvarispáni tisztség hatáskori tekintetben a 11. századi királybírói intézmény örökébe lépett. Minden okunk megvan tehát arra, hogy a hatáskörök tekintetében megfigyelhető kronológiai rendet a két intézmény egészére is érvényesnek tartsuk, ami kormányzattörténeti szempontból annyit jelent, hogy a királyi vár22