Levéltári Szemle, 41. (1991)

Levéltári Szemle, 41. (1991) 4. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban / 3–19. o.

mond „zala-őröket (speculatores)" személyükben adományozott el egyik hívének. A „zala-őrök" ellentmondása miatt indult perben a főpapok és bárók szerint az adományozás törvényes volt, mert a zala-őrök „a királyi felségnek örökletesen alávetett és szolgálattétel szerint (condicionaliter) elkötelezett speculator-ai" (1392.). Teljes hitelt kell tehát adnunk az 1467. évi törvény rendelkezésének. Mátyás ekkor a kamara haszna beszedését szabályozva előírta, kik kötelesek fizetésére, s kik mentesülnek tőle. A klerikusok mellett mentesülnek alóla az ország nemesei. A dekrétum szerint „az ország nemesein pedig azokat értsék, akiknek a királyoktól igaz nemességük vagy ilyen nemesi privilégiumuk van". Velük ellentétben a törvény szerint „fizessen mindenhol mindenki más, akár nobilis castrensis-ek (= várnemes, nemes várnép, nemes várjobbágy), akár az egyházak prédiálisai, akiknek nincs a királyoktól nemesi privilégiumuk".

44 Ez a nemesség pontos és világos meghatározása. JEGYZETEK Ez a tanulmány szorosan összefügg a szerzők Az „új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban c. dolgozatával. (Levéltári Szemle 1986/1. 21— 30. o.) 1 Az 1335. évi ítélet OL Dl 58481: a bécsi káptalan jelentése: OL Dl 58479. Ítéletét az országbíró újra kiadta az előzmények tartalmi összefoglalásával 1342-ben: Anjou-kori Okmánytár IV. 219. sköv. o. 2 H. Wagner—

I. Líndeck Pozza Urkundenbuch ... des Burgenlandes. (röv. UB) II. Bánd, Graz—Köln. 1965. 251. sköv. o. 3 A Digesta említett helyére támaszkodik az esztergomi érsekségnek IV. Lászlótól 1288. április 18-án nyert privilégiuma: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis (röv. MES) ed. F. Knauz, Strigonii, 1882. II. 232. o., amikor az esztergomi egyház jogait felsorolja. Mivel a római jognak ez a helye bizonyíthatóan ismert volt az 1280-as évek végén, a magyar királyi kancelláriában, ezért teljes joggal vonható be az 1291. évi oklevél magyarázatába. 4 UB Bd. I. 293. o. — Arról, hogy a király kezére szállt, megüresedett bárói birtokot Angliában sem olvasztották össze a király tulajdonával, lásd H. Mitteis érdekes megjegyzését: „ ... Auch wenn die Baronie wegen Fehlens des Érben oder Felonie an den Kőnig zurückfiel (2. jegyz. Der dialógus de scaccario sagt II, 24: Si verő de eschaeta fuerít, que ín manum regis inciderít deficiente herede vei aliter...) verschmolz sie nicht mit dem Krongut, sondern wurde — durch den Sheriff, spáter durch eigene »escheators« — getrennt davon verwaltet..." Der Staat des hohen Mittelalters, Weimar, 1962.,

7 337. o. 5 Az eddig kifejtettekről lásd: Gerics J.—Ladányi E.: Az „új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban. Levéltári Szemle, 1986/1. 21—30. o. — A királyi tulajdon elidegeníthetetlenségének elvi alapjáról 1.: Bónis Gy.: Decretalis Intellecto. (III. Honorius a koronajavak elidegeníthetetlenségéről.) Történelmi Szemle 1974. 24—31. o. A korábbi irodalmat idézi ugyanő. 6 H. Mitteis—H. Lieberich: Deutsche Rechtsgeschichte, München, 1974.,

13 105. o. és F. L. Ganshof: Was ist das Lehnwesen? Darmstadt, 1970.,

3 179. o. 7 Árpád-kori Új Okmánytár (ÁUO) VII. k. 340. o. 8 Bartoniek Emma: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig. Különnyomat a Századok 1917. évi folyamából. 10. o. és A. F. Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae ... Budapestini 1938. 1868. o. 9 M. G. Kovachich: Supplementum ad vestigia comitiorum apud Hungaros... Budáé, 1798. Tom. I. 118. o. 10 Scriptores rerum Hungaricarum... (röv. SRH) Bp. 1937—1938. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. II. 390. és 424. o. 11 Gombos: i. m. 1868. o. 12 Codex Diplomaticus et Epistolaris Slovaciae, tom. I. Ed. R. Marsina 1971. Bratislavae. 200. o. — Az 1231. évi szöveg szerint: „... si nullám penitus cognationem habuerit.,." i. m. 268. o

f 13 Szentpétery Imre: Középkori oklevélszövegek. Bp. 1927. 54. o. 14 Az 1237. évi oklevél: MES I. k. 324. o. A vasvári káptalan 1249. évi oklevele UB III. 261—262. o. — Az 1281. évi oklevél: UB II. 150. o. — Bolla Ilona idézendő 17